Egyre több érdekesség kerül elő régészek keze nyomán a Jászságban: szokatlanul méretes szablya, lóval temetett gyerek, tarsolyzáró és bogozó a szarmata település romjain lévő honfoglalás kori temetőben.

A Jász Múzeum régészei egy Jászfényszaru határában fekvő háromhektáros területen végzik a feltárást, amit az önkormányzat beruházás céljára fog eladni. Eredetileg szarmata település maradványaira számítottak, Jászfényszaru határában ugyanis több mint 40 szarmata lelőhely található. Az Alföld abban a korban rendkívül sűrűn lakott volt, kis falvaik sokszor egymástól néhány kilométernyire feküdtek. És nem is csalódtak, de erről majd később.

Amikor bő négy évszázaddal később a magyarok megérkeztek, a szarmata települések már eltűntek a föld színéről a mai Jászfényszaru határában is. Egyes jelek arra utaltak, hogy őseink temetőként használták a területet, a feltárás megkezdése után pedig a régészek titkos reményei valóra váltak: A terület körülbelül egyharmadának átvizsgálása során eddig három honfoglalás kori sírt sikerült feltárni: egy feltételezhetően magas rangú harcosét és két gyermekét több értékes melléklettel – mondja a 24.hu-nak Gulyás András Zoltán, a Jász Múzeum régésze, muzeológus.

A férfi nyughelye több szempontból érdekes. Egyrészt medencecsontja mellett egy bronz tarsolyzárót találtak, ami rendkívül ritka lelet: a Kárpát-medencéből mindmáig hat ilyen tárgy, három vas és három bronz tarsolyzáró ismert.

Ami talán laikusként még érdekesebb, a test mellett szokatlanul hosszú, 96 centiméteres szablya feküdt, de nem úgy, ahogy várnánk és számtalan szarkofágon látjuk lovagok, uralkodók domborművein, azaz markolatával „felfelé”. Itt a kard hegye mutatott a fej irányába.

Maga a szablya a sírban egyértelműen az illető harcos mivoltára utal, a fordított elhelyezés pedig arra, hogy tehetős, a vezető réteghez tartozó férfi lehetett – emeli ki a szakember.

Mellette egy fiatal fiú maradványait rejtette a föld, a sírjában talált tárgyak alapján ő sem földművelésre, mások szolgálatára rendeltetett. Vaskést, csiholót, csikózablát, pontkörös díszítésű bogozót temettek vele és több nyílhegyet is találtak a sírban ami arra utal, egykori tegezét is elküldték vele a másvilágra.

Múlt héten a régészek egy olyan hat év körüli gyermek sírját tárták fel, akit lóval együtt helyeztek végső nyugalomra. Koponyája azonban hiányzott, Gulyás András Zoltán úgy véli, egy korábbi mélyszántás alkalmával semmisülhetett meg, a hantok ugyanis nagyon sekélyek.

Reménykedtek egy negyedik sírban is, ám ezt már megsemmisítették a mezőgazdasági gépek, ahogy a régész fogalmaz: Teljesen szétszántott sírról van szó, a feltételezett csontváz darabjai szerteszét hevernek a környékén.

A munka augusztus végéig tart, és mint említettük, eddig a feltárandó terület körülbelül 30 százalékával végeztek a régészek. A föld alá nyilván senki nem láthat, de nagy reményeket fűzhetünk újabb honfoglaló sírok felbukkanására, a korábbi leletekről nem is beszélve.

A szarmata település eddig több ezer tárggyal szolgált, a régész ritka, a IV. század második feléhez köthető kerámiákat emel ki, de egy tárgy mindent visz: egy kulcsot.

A szarmatáknak földbe mélyített házaik voltak, amit nagy valószínűséggel nem zártak, a kulcs pedig egy római kulcs töredéke lehetett. Nem tudjuk, hogy került oda, mit kereshet egy ilyen tárgy egy egyszerű szarmata faluban.

Végezetül kik azok a szarmaták? Több törzsből álló, indoiráni nyelvcsaládba tartozó lovasnomád népességről van szó, közülük a jazigok telepedtek le a Duna-Tisza-közén, közvetlenül a római Pannónia provincia szomszédságába. Többször háborúztak a Római Birodalommal, de békeidőben kifejezetten jó viszonyt ápoltak egymással, élénk volt köztük a kereskedelem.

A szarmaták hátában erős vonalat alkotott a Duna és a római limes, elsősorban északról és keletről kellett germán törzsek betöréseitől tartaniuk: ezért volt szükség az árokra, amelynek belső felére a kitermelt földből tömör sáncot emeltek, ezen kapukat nyitottak és behúzható hidakat létesítettek. A kapuk mellett állomásoztak a szarmata határőrök, őrállomásaik mellett egyes helyeken kisebb kereskedőbódék is álltak.

A ma Csörsz-árokként vagy Csörsz árkaként ismert határvédelmi létesítményt a IV. század második harmadában kezdték építeni, a több helyen mélységében tagolt rendszer befejezetlen maradt, de az eredetileg 4,4-10 méter széles, két-három méter mély árkok így is így is 1256 kilométeren futottak.

Nem tudjuk, mennyire volt sikeres a rendszer, az V. században érkező hunok elsöpörték a szarmatákat, de még Pannónia provinciát is elfoglalták, az árokrendszer elvesztette funkcióját, ám több szakasza továbbra is használatban maradt.

hír24

Hunhír.info