Szent László neve napját üljük június 27-én. Az uralkodó hívei királyi vacsorát tartanak ezen a napon. Athleta Patriae – Szent László király emlékezete címmel tartotta közelmúltbeli estjét a Hitel folyóirat Budán. Az egyik előadó dr. Lukácsi Zoltán katolikus pap, a Győri Hittudományi Akadémia rektora volt. Neki tett föl kérdéseket a Présház portál.
– Rektor úr, Önök a közelmúltban nagy jelentőségű kutatást végeztek: kinyitották a magyar történelem egyik legtitokzatosabb tanú-tárgyát, a Szent László-hermát. Melyek voltak a legmegdöbbentőbb fölfedezések?
– Kevesen tudják, hogy a Szent László-herma egy belső, pántos ereklyetartót foglal magában, és ez őrzi Szent László királyunk koponyaereklyéjét. Ezt a belső ereklyetartót százötven éve nem bontották ki, így nem nagyon voltak hitelt érdemlő értesüléseink arról, hogy milyen állapotú és mekkora a koponya. Célunk az volt, hogy a modern természettudományok, az antropológia és az orvostudomány eszközeivel vizsgáljuk meg nemzeti kincsünket, amely a Szent Korona és a Szent Jobb mellett kiemelkedő értékünk. Nagy örömünkre a koponyát nagyon jó állapotban találtuk, teljes, és – két ereklyekivételtől eltekintve – ép állapotú felső koponyát, állkapocs nélkül. Már a vizsgálat elején világossá vált, hogy a koponya hypemasculin, azaz erőteljes férfias vonásokkal rendelkezik, az izomtapadások roppant erőteljes fizikai tulajdonságokra engedtek következtetni. A koponya csak rövid ideig lehetett földben, utána hamarosan speciális körülmények között tartották, ennek tudható be jó megtartottsága. Megállapítható, hogy egy 50 és 60 éves kora között elhunyt, erős testalkatú férfi koponyájáról van szó, aki valószínűleg előrehaladott érelmeszesedésben szenvedett. A koponya három fogat is tartalmazott, amelyek közül egyet a DNS-vizsgálathoz használtunk fel. Az öreglyuk mellett jól látható annak a csontdarabnak a hiánya, amelyet ma a nagyváradi ereklyetartóban őriznek. A pántos ereklyetartó által szabadon hagyott négy cikkelyben a koponya valósággal kifényesedett a hívek érintésétől, valamint a nagyváradi bírósági eljárások során a koponyára tett eskütevő kezektől. A koponya alján vékony vájat és zöld oxidációs elszíneződés utal a legelső ereklyetartóra, amely valamilyen fém csíkon tarthatta a koponyát. A vizsgálatok során minden tényező megerősítette, hogy a koponya valóban Szent Lászlóé.
– Mint a Hitel-esten előadásában Ön mondta: a koponya alapján Szent László inkább súlylökő atlétának felelt meg, s nem – amit a herma sugall – magasugrónak. A DNS-vizsgálat mennyire bizonyította, hogy valóban: egy több mint 900 éve elhunyt férfiú földi maradványa a díszes ezüst tartóból kiemelt koponya?
– A magas homlokú, légiesen magas uralkodót formázó herma valószínűleg idealizált király-ábrázolás. A koponya hátrafutóbb homlokot mutat, mint a herma. Szent László valóban atletikus, hatalmas termetű, robusztus férfi lehetett, aki a maga korában – amikor jóval kisebb volt az átlagmagasság – valóban kiemelkedhetett kortársai közül. A vizsgálatok alátámasztották a koponya feltételezett korát. A DNS-vizsgálat csak részleges sikerrel járt, úgynevezett mitokondriális DNS kinyerése volt lehetséges. A későbbi kutatások, az Árpád-házi királyok és rokonaik további DNS-vizsgálatai segíthetnek majd bennünket, hogy még tisztábban lássuk a rokonsági fokokat.
– Ön jelezte, hogy sok győri ember sem tudja, hogy városa milyen értéket őriz. Miért fontosak a Szent László alakját elevenen tartó hagyományok, mint amilyen például a 21. évéhez érkezett, nagyrészt budapesti értelmiségiek által gyakorolt Szent László-vacsora?
– Fontos, hogy a múlt értékeit ne csak őrizgessük, hanem tegyük jelenvalóvá az életünkben. Mi a magunk részéről vizsgálatainkkal azokat az értelmiségi vagy fiatal rétegeket is igyekeztünk megszólítani, amelyek a hagyományos vallásosság iránti érzékkel már nem rendelkeznek. Minden olyan kezdeményezés, amely Szent Lászlót, vagy bármilyen nemzeti kincsünket hétköznapjaink és ünnepeink részévé teszi, üdvözlendő. Dicséretes minden olyan ötlet, szerveződés, program, amely megerősíti, hogy Szent László nemcsak történelmünk egy távoli alakja, hanem most is elven példakép, támasz, erőforrás. Ő 900 év elteltével is urunk, királyunk.
(A Preshaz.hu nyomán)
Hunhír.info
