Az első kérdés mindjárt az, hogy miért nevezzük a Bilderberg-csoportot titkos társaságnak? A válasz egyszerű. Azért, mert megalakítása után hosszú ideig még a létét is tagadták. Aztán amikor a kíváncsi újságírók nem hagyták annyiban a dolgot, és egyre több részletet hoztak nyilvánosságra, a Bilderberg-csoport is úgy döntött, hogy megjelenik a nyilvánosság előtt, legalábbis egy honlap erejéig, amelyen a minden évben más országban tartott tanácskozásai főbb témaköréit és a résztvevők listáját közli.
Persze nem tudhatjuk, hogy tényleg csak azokról a témákról tárgyalnak-e a résztvevők, amelyeket nyilvánosságra hoznak, és valóban csak azok vannak-e jelen a tanácskozásokon, akiket a honlapon szerepeltetnek.
A honlap egyébként sem sokat változtatott a titkosságon. Ugyanis a résztvevők nem nyilatkozhatnak arról, hogy kikkel miről állapodtak meg. Csak általánosságban említhetnek témákat, feltehetően azokat, amelyek lehetséges szóba hozásához együttesen hozzájárulnak. Külön érdekes, hogy a meghívott médiumok sem hoznak le soha érdemi híreket a tanácskozásról.
Ezek után különösen rejtélyes, hogy a nemzetállamok vajon miért biztosítják a titkos társaságnak a teljesen hermetikus védelmet katonákkal, rendőrökkel, helikopterekkel, ráadásul az ország költségvetéséből? A Bilderberg-ülésekkel kapcsolatban általános az a vélemény, hogy résztvevői, szinte világkormányként viselkedve, a világpolitikát akarják irányítani. Ennek egyik eleme, hogy meghívnak olyan potenciális vezetőket, akikben látják annak a lehetőségét, hogy az eltervezett stratégiát hajlandók és képesek képviselni, keresztülvinni.
Ilyen meghívottként szokták emlegetni például Tony Blairt és Bill Clintont. Az ülésen való megjelenésük után mindketten hamarosan vezető – miniszterelnöki, illetve elnöki – pozícióba kerültek. Persze azért időnként tévednek is a csoport tagjai. Ilyen eset volt például, amikor Bajnai Gordont hívták meg a 2014. évi választások előtt. Az ő pozícióba segítése csak átmenetileg sikerült. Valószínűleg nem számoltak a magyar emberek vele kapcsolatos jogos negatív érzelmeivel.
A Bilderberg-csoportot 1954-ben alapította Bernát holland herceg, aki a jelenlegi holland király nagyapja volt, valamint David Rockefeller amerikai zsidó bankár. Az első találkozó színhelye a kis holland városkában, Oosterbeekben lévő Hotel Bilderberg luxusszálloda volt. Innen ered a név. Azóta évente találkoznak, de volt már olyan esztendő, amikor kétszer is tárgyaltak. A hely mindig egy luxushotel, amelyben ezen idő alatt – az alaposan megválogatott kiszolgálószemélyzeten kívül – senki más nem tartózkodhat.
Idén június 7–10. között a 66. találkozójukat tartották Torinóban, Olaszországban, ahol a bejelentett 131 részvevőre több mint 400 rendőr vigyázott. A találkozón négy miniszterelnök, két miniszterelnök-helyettes, a NATO főtitkára, a német hadügyminiszter és a holland király mellett az elmaradhatatlan, immár 95 éves Henry Kissinger is jelen volt.
De meglepően nagy számban tűntek fel idén a robotizáció, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia területén működő cégek vezetői, illetve kutató-fejlesztők. Már erre a tényre önmagában érdemes felfigyelni. Azt érzékelteti ugyanis, hogy a robotizáció, az emberi munka gépekkel való felváltása, az ember-gép együttműködés, az emberekbe épített, különböző befolyásoló műveletekre képes eszközök területe nagyon is a Bilderberg-csoport érdeklődésének középpontjában van.
Egyébként a honlapon is meghirdetett főbb témák a következők: a populizmus növekedése Európában, a robotizáció és a munkahelyek jövője, mesterséges intelligencia, Amerika Donald Trump alatt, szabadkereskedelem, Olaszország, és van egy elég rejtélyes téma is, amely így hangzik: „az igazság utáni világ”. Az Egyesült Államokkal kapcsolatos téma láttán egy amerikai újságíró kifakadt: „Milyen alapon tárgyalnak valakik egy titkos megbeszélésen arról, hogy mi történik az én országomban?”
A nagy cégek közül ott volt a Royal Dutch Shell, a British Petroleum, a Vodafone, a Fiat–Chrysler, az Airbus és a Ryanair vezérigazgatója, továbbá több nagybank első embere, közöttük a brit központi bank kormányzója, a Deutsche Bank felügyelőbizottságának elnöke és a gazdasági válságot kirobbantó Goldman Sachs képviseletében a bank nemzetközi részlegének elnöke, aki nem más, mint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) korábbi elnöke.
Ez egy nagyon is figyelemre méltó tény: vajon hogyan is lesz egy EB-elnökből egy óriási nemzetközi bank egyik vezetője? Mivel érdemelhette ki? És vajon milyen pozíciót kínálnak majd fel eddigi teljesítményéért a bizottság jelenlegi elnökének, Jean-Claude Junckernek?
A médiát a brit The Economist, az amerikai The Wall Street Journal, a London Evening Standard és a német Axel Springer képviselte. Jelen volt továbbá Günther Oettinger is, aki az Európai Bizottság költségvetésért és humánerőforrásért felelős biztosa. A legnagyobb meglepetést azonban a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros ottléte okozta. A rendezvényt idén is jelentős méretű tüntetés kísérte.
A rendezvény témáiból és a résztvevőkből egyaránt arra lehet következtetni, hogy a cél továbbra is ugyanaz, amit a Bilderberg-csoport korábban már megfogalmazott: az úgynevezett új világrend megteremtése, amin a globalizáció gyorsított továbbvitelét, egy nemzetállamok nélküli világ létrehozását értik.
Ezt a folyamatot segítheti a tömeges bevándoroltatás és az úgynevezett populista, azaz a nemzeti érdekeket védő kormányok elleni fellépés. Nagyon is valószínű, hogy ezt a két témakört egymással összefüggésben is elemezték a résztvevők. A rendezvénnyel kapcsolatban, bármiről tárgyaltak is, a döntő kérdés az, hogy milyen jogon, kinek a felhatalmazására tették.
Ugyanis ha valóban fontos, a világ országait érintő témákat vitattak meg, akkor azt nyilvánosan, demokratikus keretek között kellett volna tenniük, beengedve a hírekről objektíven tudósító újságírókat is. Hiszen éppen az ott lévők közül többekre is jellemző az, hogy másokat rendszeresen kioktatnak demokráciából.
Csath Magdolna
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
Hunhír.info
