Miközben az európai “felvilágosultak” ellentmondást nem tűrve harsogják, hogy az öregedő lakosság megmentésére feltétlenül fekete-afrikai és muszlim hordákat kell tömegesen importálni, Japán is hasonló problémákkal néz szembe. A japán kormánynak azonban esze ágában sincs nemzetét “félmajmokkal” felhígítani valami hóbortos gazdasági elképzelések mentén.

A távol-keleti szigetország lakossága a XX. században hatalmasat ugrott: 1900-ban még 44 millióan, 2000-ben viszont már 128 millióan éltek Japánban. Az ezredforduló óta azonban a grafikon lejteni kezdett. A japán lakosság átlagéletkora jelenleg 46,3 év, amivel megelőzi a legtöbb európai országot, és az ENSZ becslése szerint 2100-ra a lakosságszám ismét 45 millióra eshet vissza. A gyors fogyás fő oka az, hogy a technikával alaposan körülvett japán fiatalok nem akarnak gyermeket vállalni.

A japán kormány az elmúlt tíz évben egyre-másra hozott gyermek- és családbarát intézkedéseket, amelyek azonban sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Továbbra sincs azonban napirenden, hogy a hiányzó népességet idegenekkel pótolják, hiába hangoztatja egyre gyakrabban az amerikai média, hogy hosszú távon “csak ez lehet a megoldás”. A japánok inkább szembenéznek a ténnyel, hogy országuk páratlan gazdasági csodája és szédületes XX. századi fejlődése csupán egy epizód volt a történelemben, amely lezárult, és most szűkösebb évtizedek következnek, de nem adják hazájukat jöttmenteknek. Akkor sem, ha az ENSZ szerint 2800-ra már csak kétmilliónyian lesznek.

Mit mondhatnánk? Banzai Nippon!

Tomcat – Hunhír.info