“Jakab Péter sajtószóvivőnk útján tulajdonképpen már leközöltük a lényegi információt azzal a lassan komédiába hajló folyamattal kapcsolatban, ami több mint egy hete kíséri a Jobbik tisztújítását. Most mégis szükséges néhány tényszerű dolgot leírnom, mert rengeteg megkeresést kaptam, hogy ne engedjük nevetség tárgyává tenni a legnagyobb ellenzéki pártot, amelynek képviselőire 1.300.000 választópolgár szavazott” – írja Sneider Tamás, a Jobbik frissen megválasztott elnöke.

Talán már mindenki tudja, hogy Lászlóval jól ismerjük egymást. Én három, Ő két évtizede járja azt a rögös utat, amely mára sem lett könnyebb, csak a dimenziói változtak hatalmasat. Utunk együtt, egymás mellett vitt. Tudom, hogy a kritikákra sokkal érzékenyebben reagál László, mint én, ezért is lesznek tárgyilagosak, szinte elemzők alábbi soraim.

Május 12-re lezajlott egy tisztújítási kampány majd egy tisztújító kongresszus. A kampány során László számtalanszor azt mondta, hogy ha nem nyeri meg a választást, marad egyszerű Jobbik tag. Másik fontos mondata az volt, hogy a Jobbiknak néppárti irányba kell haladnia. Programjának mindenhol hangoztatott fontos eleme volt, hogy zárjuk be a Bécsi úti irodánkat, ne legyenek „külsős” tanácsadóink. A többi a párt belső kommunikációjáról szólt. Mindezekben teljes mértékben egyetértettünk. A magam részéről mindig szóba hoztam az elszakított magyarság kérdéskörét és a szegregált telepek áldatlan állapotát, amit sokan cigány-magyar együttélésnek neveznek, pedig ez harminc éve talán még igaz volt, de mára sokszor a cigány-cigány vagy a magyar-magyar együttélés problémaköre. Ezeknél a pontoknál László is helyeselt. Így folyt békés egyetértésben a kampány, és nem egyszer megkaptuk, hogy nem tudnak különbséget tenni közöttünk a jelenlévők.

Vége lett a választásnak, Lászlónak kevesebb szavazat jutott. László nem lett egyszerű Jobbik tag. Pillanatokon belül a fideszes sajtó támogatásával karöltve, vélt sérelmeit kezdte sorolni és szinte azonnal a pártalapítás, a szakadás lehetőségét lebegtette meg. Barátságunk határát súrolva, de még azon belül maradva (bár nagy a tolerancia küszöböm) pár dehonesztáló gondolatot felém is elvetett.

Lászlóval pár napja már több levelet is váltottunk, és most a „platform” megalakulásának bejelentése után is írni fogok neki.

A levél első része némileg más tónusban, de arról fog szólni, hogy ne vigye magát egyre kellemetlenebb helyzetbe. Nagyon rossz dolog a vélt jobb pozíció miatt visszaélni mások nevével, belekeverni őket egy olyan dologba, amitől nagyon határozottan elhatárolódnak. Számos polgármester, regionális igazgató azonnal jelezte, hogy nem igaz, amit László állít róluk, és egyetlen kivétellel országgyűlési képviselőink is kijelentették, hogy nem hajlandók „platformozni”.

Levelem második része László „platformjának” programját érinti. Első intézkedésemmel felmondtuk a Bécsi úti iroda bérlését. Nincsenek „külsős” tanácsadóim. A belső kommunikáción már pár nap alatt sokat javítottunk, és mint ígértem, teljesen más, tagságbarát működésünk lesz. A migrációt továbbra is az egyik legfontosabb témának tartjuk. A szegregált telepek kérdésével, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével én kampányoltam számtalan közös kampányrendezvényünkön. Az elszakított magyarság jogairól, autonómiatörekvéseiről szinte csak én beszéltem. László még programbeszédében sem említi. Most viszont ezek a kérdések lennének a „platform” fő ügyei. Kérdésem egyszerű: a Mi Magunk „platform” akkor miben különbözne a Jobbiktól?

Itt valami nagyon nem kerek. Jó lenne egyenesen, tisztán, férfiasan beszélni. Hiszem, hogy ez a járható út. Mit akar egy ilyen „platform” ha Sneider kottájából játszik? Itt érünk a történet lényegéhez.

Levelem harmadik része teljesen egyértelmű. Teljesen mindegy milyen szándék, önös vagy téves gondolkodás, elvakultság, vagy bosszúvágy vezeti a Mi Magunk „platformot”, sem én sem a Jobbik gyökeresen megváltozott vezetősége nem fogja hagyni elveszni Magyarország egyetlen ütőképes ellenzéki pártját.

Nem azért dolgozott rengeteg ember és kaptunk minden választáson egyre több szavazatot, hogy hiábavaló legyen törekvésünk. Nekünk egy szociálisan érzékeny, modern nemzeti néppártot kell működtetnünk, amely a világ nagy kihívásaira a bennünk rejlő tudással válaszol. Büszkék lehetünk az évtizedek alatt felszívott ismereteinkre, amely rámutathat Orbán Viktor rendszerének gyenge pontjaira, világszemléletének hibáira. Hiszem, hogy Magyarország szociológiai, társadalmi berendezkedése nem mehet élesen szembe a már szomszédjainkban is sokkal jobban jelen lévő modernitással, mert az leszakadásunkat, végső soron nemzetünk felmorzsolódását jelentené. Egy egészséges, nemzeti öntudatában megerősödött, társadalmi igazságtalanságokat felszámoló államra van szükségünk. A kettő egymás feltétele. Egyik a másik nélkül nem fog működni. Ennek felismerése adja néppárti jellegünket.

Ezt nem hagyhatjuk veszni.

Sneider Tamás – facebook

Hunhír.info