Az, hogy Románia mennyire összetákolt állam, válságok idején mutatkozik meg igazán. Sem alkotmánya, sem törvényei nem egyértelműek, így ahelyett, hogy oszlatnák, fokozzák a zűrzavart. A kilencvenes évek elején meghozott félmegoldások most mindegyre visszaütnek. Minden bizonnyal a Ceauşescu-kor visszatérésétől való félelem vezetett a félelnöki köztársaság bevezetéséhez: az aggodalom, hogy ne kerüljön egyetlen ember kezébe túl nagy hatalom.

Államfője van Romániának, akit közvetlenül választ a nép, tehát ő az, aki a legtöbb szavazattal bír a voksolással elnyert tisztségek birtokosai közül, ám hatalma mégis rendkívül korlátozott.

Amolyan félszárnyú kacsa, akire elsősorban protokolláris feladatok hárulnak. S most még amúgy csekély hatáskörét is tovább korlátoznák.

A 2000-es évek közepéig, míg többnyire azonos politikai színezetű volt az elnök és a kormány, nagy konfliktusok nem adódtak, vagy ha igen, sikerült párton, koalíción belül rendezni azokat.

Băsescu színre lépésével élesedett a helyzet, igyekezett minél nagyobb hatalmat megkaparintani, bővíteni elnöki hatáskörét, volt vita, cirkusz bőséggel, de azt, hogy ő felelős a külpolitikáért, a nemzetbiztonságért, legádázabb ellenfelei sem kérdőjelezték meg.

Már akkor kitetszett: bizony, szűk az az elnöki köntös, amit az alkotmány ráruház, nagyobb hatalommal bírnak a különböző egyezségek folytán összetákolt kormányok, mint a jelentős többséggel megválasztott államfő. Ingadozni kezdett az egyensúlyok és fékek oly stabilnak tetsző rendszere, előtűntek a hibák, egyre gyakrabban kellett az alkotmánybíróságnak döntenie a vitás kérdésekben, annak a testületnek, amelybe ugyancsak a politikum nevesítette képviselőit, és ahol a mérleg nyelve hol erre, hol arra billent.
Így jutottunk el a mához, amikor összeomlani látszik az egész tákolmány.

Dragneaék – a kormány és a parlament – minden szinten és téren igyekeznek aláaknázni az államfő hatalmát, amolyan bábbá degradálnák, aki üldögélhet a Cotorceni-palotában, és olykor főszereplője lehet egy-egy ünnepségnek.

Előbb a különböző kinevezésekben, leváltásokban játszott szerepét kérdőjelezték meg, most meg a külpolitika alakítását kaparintották meg: Iohannis akarata ellenében jelentették be az izraeli román nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését, illetve Magyarországhoz és Csehországhoz csatlakozva megvétózták az EU ezt elítélő nyilatkozatát. Szinte lényegtelen, kinek van igaza a kérdésben, az unió vagy az Amerikai Egyesült Államok látja helyesen a közel-keleti konfliktus rendezésének lehetőségét, Romániának az éles belpolitikai harcok miatt sikerült nevetségessé válnia az egész világ előtt.

Jelentős válság alakult ki, nem amolyan felszínes konfliktus, hanem mély, a jelenlegi alkotmányos rendszert megkérdőjelező, annak hibáit felfedő, az állam működését akadályozó. Mint már annyiszor, a politikai kakaskodás, a szemétdomb megszerzéséért vívott küzdelem felülír mindent, az sem számít, hogy ennek közvetlenül az ország, közvetve pedig mi, állampolgárai isszuk meg levét.

Farkas Réka – 3szek.ro

Hunhír.info