A lovak háziasítása megváltoztatta Eurázsia arculatát, segített a Nyugat felé vonuló hunoknak és mongoloknak kiszorítani az indoeurópai földműveseket, de közben a Hepatitis B-vírust és a pestist is magukkal hozták Európába. Elemzéseik azt mutatták, hogy az eurázsiai sztyeppe lakóinak genetikai felépítésében lassú, de folyamatos változás zajlott le. Ennek területi kiterjedése nyugaton a mai Magyarországtól és Romániától keleten Mongóliáig és Északkelet-Kínáig húzódott.
A Science és a Nature folyóiratokban publikált három tanulmány szerzői több tucatnyi ember genetikai állományát szekvenálták a Kr. előtt 2500 és Kr. után 1500 közötti négyezer éves periódusból, a vaskortól a középkorig – írta a phsys.org tudományos portál.
Elemzéseik azt mutatták, hogy az eurázsiai sztyeppe lakóinak genetikai felépítésében lassú, de folyamatos változás zajlott le. Ennek területi kiterjedése nyugaton a mai Magyarországtól és Romániától keleten Mongóliáig és Északkelet-Kínáig húzódott.
Az adatok szerint a sztyeppei populáció megváltozott: a főként nyugati-eurázsiai genetikai örökség a kelet-ázsiai genetikai örökség felé mozdult el. A sztyeppe nyelve is változott: az indoeurópai nyelvek helyét a török (vagy türk) nyelvcsaládba tartozó nyelvek vették át – mutatott rá Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem tudósa, két tanulmány társszerzője.
Kr. előtt 800 és 200 között az eurázsiai sztyeppét a szkíták, egy iráni nyelvet beszélő, harcos lovas nép uralta. Róluk azt tartották, hogy nyugat-európai felmenőkkel rendelkező bronzkori földművesek leszármazottai. Azonban manapság a Közép-Ázsiában és Nyugat-Ázsiában élő emberek ázsiai származásúak – magyarázta Willerslev hozzátéve: a szakemberek éppen arra voltak kíváncsiak, hogy ez hogyan történhetett.
Kutatásuk szerint a szkíták beolvadtak, illetve átadták helyüket a hunoknak, akik Mongóliából nyugat felé vonultak, és minden népet leigáztak, akivel út közben találkoztak, de egyúttal keveredetek is velük – idézte fel Willerslev.
Amikor 1500 évvel ezelőtt a hun birodalom összeomlott, más népcsoportok, így a mongolok is elindultak nyugati irányba.
A tudós szerint ki lehet jelenteni, hogy az Európát és Ázsiát átszelő 8000 kilométer hosszú térségben élő emberek túlnyomó többségének genetikai összetevői főleg az elmúlt ezer évben formálódtak.
Willerslev kollégája, és szerzőtársa, Peter de Barros Damgaard a kutatásnak azt a fejezetét emelte ki, amely rávilágított arra, hogy a lótartás és a lovaglás hogyan változtatta meg Eurázsia arculatát.
A változás első fázisa a háziasítással kezdődött, amely lehetővé tette ezeknek a népcsoportoknak, hogy populációjuk növekedjen, és ezek az állattartó társadalmak terjeszkedjenek. Később pedig, a bronzkor vége felé megjelentek a szekerek, amelyek összekötötték Dél-Ázsiát Európával és amelyek révén létrejöhettek a nagy kereskedelmi útvonalak.
A következő nagy változás a lovak használatában történt: meglovagolták őket, nyilakkal és íjakkal lőttek a hátukról, ami nagy hatással volt a sztyeppei harci dinamikára. Ezek vezettek a birodalom folyamatos változásaihoz és a meghódított népek genetikai összetételének változásához – foglalta össze Peter de Barros Damgaard.
A kutatás azt is kiderítette, hogy a Jusztiniánusz bizánci császár uralkodásának idején kitört pestisjárvány, amely 541-542-ben milliókat ölt meg az európai kontinensen, feltehetően a kelet-ázsiai hódítókkal érkezett.
“Egyesek szerint Görögországból indult, ám két emberi maradványban talált bakteriális DNS azt jelzi, hogy a pestis kórokozóját valószínűleg a mongol invázió hozta be Európába” – hangsúlyozta a tudós.
A kutatók hangsúlyozták azt is, hogy a komplikációk miatt évente egymillió halálos áldozatot követelő Hepatitis B-vírus 4500 évvel ezelőtt már szintén jelen volt Eurázsiában.
A tudósok azt is szeretnék kideríteni, hogy honnan indult a vírus, és milyen időközönként esett át mutáción.
Hunhír.info
