A tetoválás gyakorlata szerte a világon több ezer éves történelemre nyúlik vissza. Találkozhatunk tetoválásokkal az egyiptomi múmiákon, de akár híres jégkorszaki ember, Ötzi maradványain is. Tetoválóeszközök tekintetében azonban korántsem ilyen bőséges a régészeti termés. Most azonban néhány, három évtizede egy raktárban porosodó csonteszköz vizsgálata nyomára vezetett a világ eddig ismert legkorábbi ilyen kollekciójának.

A Tennessee állambeli Nashville városában csonteszközök sora került elő egy indián temető régészeti feltárása során. A szénizotópos kormeghatározás szerint legalább 3600 éves eszközök első látásra nem tűntek többnek egy halom pulykacsontnál és minthogy ekkor nem is tudták megfejteni azok pontos funkcióját, egy dobozba rakva elraktározták őket. Ezután több mint három évtizednek kellett eltelnie, hogy a csonteszközök rejtélyére végre választ kaphassunk.

Tennessee állam Régészeti Intézetének két kutatója, Aaron Deter-Wolf és Tanya Peres azonban nemrégiben újra felnyitotta a harminc éve porosodó dobozt, hogy teszteljék azokon saját elméletüket – miszerint a csontok valójában egy ősi, mozgatható indián szentély darabjait képezik. Az alapos vizsgálat végére azonban teljesen más eredményre jutottak és ma már biztosak abban, hogy egy tetoválókészlet elemeivel állunk szemben.

Deter-Wolf elmondta, hogy az amerikai őslakosok körében közismerten hosszú története van a tetoválás gyakorlatának. Az európaiak megjelenése idején már szinte valamennyi indián törzs kultúrájában megjelenik, leginkább mint egyfajta felnőtté válási rítus fontos eleme, de kifejezhették vele az illető családi vagy törzsi hovatartozását is.

Rámutatott arra is, hogy a tetoválások alkalmazása szerte a világon több kultúránál is évezredekre nyúlik vissza, ugyanakkor mindeddig kevés információ állt rendelkezésünkre arról, hogy pontosan milyen eszközökkel végezhették ezeket az eljárásokat. A korábban tetoválóeszközöknek minősített leleteket leginkább puszta találgatás alapján sorolták be ebbe a tárgytípusba, mintsem ellenőrzött tudományos bizonyítékok alapján.

Kollégája társaságában Deter-Wolf, mint az őskori tetoválások szakértője elsősorban kísérleti régészeti módszerekkel igazolták, hogy a tűszerű csonteszközökön látható használati nyomok a tetoválás folyamata során keletkeztek. A másik fő bizonyítékot a tűk hegyén talált anyagok laboratóriumi vizsgálata hozta meg. Ez ugyanis kiderítette, hogy az vörös okker, amely anyag szinte minden történelmi korszakban a tetoválások alapvető festőanyagának számított. A több mint 3600 éves eszközök ezzel a legrégebbi jelenleg ismert tetoválókészletének számítanak.

múlt-kor

Hunhír.info