Nem pusztán egy egyszerű kelme letépéséről és elrablásáról van szó, hanem egy egész népcsoport, kitudja hányadrendbeli meggyalázásának félreérthetetlen megnyilvánulásáról! Olvasom a szotyori „zászlórablást” és alig bírom visszatartani felzaklatott indulataimat és higgadtságot erőltetni magamra, pedig arra nagy szükség van ismerve a régi bölcsességet, miszerint az „indulatosság rossz tanácsadó”!

Nem pusztán egy egyszerű kelme letépéséről és elrablásáról van szó, hanem egy egész népcsoport, kitudja hányadrendbeli meggyalázásának félreérthetetlen megnyilvánulásáról!

Köztudott, hogy a történelem folyamán egy ellenségnek számító közösségtől zászlót zsákmányolni mindig felért egy győzelemmel. Az ők maradi földön csúszó gondolkodásuk szerin egy ellenséges székely zászlóval ezt tenni, amit tettek, a románok diadala!

Abban az esetben, ha fordítva történik és magyar ember aláz meg román lobogót, az a román nemzet és állam ellen elkövetett merényletnek minősülne és az egész világ elítélné!

Sajnos a való életben egy összecsapás nem mindig a jófiúk győzelmével végződik, ahogy azt amerikai akciófilmek forgatókönyvei betervezik, hanem sok esetben – nem élek az arányok megállapításával – a rosszindulatú, rossz fiúk diadalmaskodnak. Hogy meddig tart ez a természetellenes állapot, az tőlünk is függ!

Igenis feljelentést kell tenni ismeretlen tettes ellen, mivel a sötétszínű Bukarest jelzésű kocsiból kiszálló, feltehetően román nemzetiségű ultra nacionalista a kertbe behatolva birtokháborítást követett el és függetlenül a zászló hovatartozásától garázdaságot, majd lopást, melyet a hivatalos szervek kötelesek kivizsgálni!

Hogyan lehetünk ennyire elnézőek egy olyan törvényszegővel szemben, aki ráadásul még ellenünk vétett, kedves szotyori székely testvéreink?

Térjünk vissza a népcsoport meggyalázásához, azért mert az akció az úgynevezett „centenáriumi ünnepségekig” és annak ideje alatt is többször és több formában meg fog még jelenni és fel fog erősödni. Mert mint tudjuk, a román urak csak akkor élik ki igazán az ünnep örömeit, ha közben folyamatosan bántják a körülöttük lévőket, pszichopaták módjára!

Recseg-ropog eresztékeiben a kormány, akadozik a szintén szétesésben lévő gazdaság, drágulások, megszorítások következnek, azon kívül hatalmi harcok dúlása tombol! Ezért a magyar kártyát még akkor sem tudnák félretenni, ha akarnák.

A magyar ügy Romániában olyan, mint egy mentőöv, amit oda kehet dobni az alásüllyedő politikusoknak, pártoknak, kormánynak. De ugyanakkor egy villámhárító nullapontjához is lehet hasonlítani, amely levezeti a társadalmi feszültségeket!

Bátran kijelenthetjük a tények ismeretében, hogy mi magyarok mentettük meg többször is Romániát a teljes megsemmisüléstől. Ugyanis korabeli történészek szerint például, ha az első világháború után nem kerül a győztes oldalra és nem rabolja ki szisztematikusan Magyarországot és nem kapja meg Erdélyt nagy valószínűséggel darabokra hullott volna, annyira kimerült állapotban létezett!

Még a szövetségesei is megsokallták annak a kegyetlen kapzsiságnak mértékét, amivel saját magát úgymond, kártalanította! Egymást érték a vonatszerelvények, melyek a javakat szállították, hogy a végén már meg sem lehetett számolni a több ezerszámú fuvart, a szenttanúk szerint!

A rablással együtt járt az erőszak is, a gyáva ember pedig veszélyesebb kegyetlensége miatt. Félkatonai alakulatok jártak a román hadsereg előtt vagy után, akik a gyilkosságoktól sem riadtak vissza! Csak egyet említenék: Szentdomokos községben tizenkét ártatlan embert választottak ki találomra és lőttek agyon s maguk sem tudták, hogy miért!

Nem akarok senkit sem rémítgetni, de biztosak lehettük-e abban, hogy alkalomadtán nem ismétlődik újra meg a rettenet?

Miként Cato is beszédeit híres mondásával fejezte be úgy én is gyakran elmondom, amikor szerét ejthetem, hogy a székelységnek össze kell fognia, le kell győznie az évszázados fásultságát és ki kell magának vívnia az önrendelkezést! De még ez sem biztos, mert hiába kötünk bármiféle egyezményt, ha idők múltán a megbízhatatlan fél felrúgja azt és orvul megtámad. Ezért felemlítem, mint megnyugtató megoldást, Tőkés László úr védhatalmi státuszáról szóló javaslatát, amely valamikor akkora nagy felháborodást keltett a román politikában!

Sebők Mihály – erdely.ma

Hunhír.info