…Évek óta alapkövetelmény, hogy bűnözők, merénylők származását nem szabad közölni, kivéve, ha az illető bio-német. Ezért ma már mindenki tudja, ha általánosságban fiatalokról, illetve fiatalemberekről tudósítanak, akkor kizárólag bevándorlókról, migrációs hátterű személyekről lehet szó, akik történetesen nem japánok, vagy norvégok…

Szinte hallani lehetett a robajt, amit a szívekről lehulló sziklák okoztak a német sajtóban és politikus berkekben, amikor végre „kitudódott”, hogy az április 7-i münsteri merénylet elkövetője német. Nem csak útlevél-német, ahogy a migrációs hátterű, sokszor németül alig tudó, kettős állampolgársággal rendelkezőket hívják, hanem igazi, azaz bio-német. A számtalan tudósításba már alig fért bele, hogy Cottbusban, egy nappal előbb egy terepjáróval hajtott valaki sétálók közé, szintén bio-német sofőrrel a vezetőfülkében. Még be sem pakolták a münsteri áldozatokat a mentőkbe, amikor egyes zöld párti polit-szimulánsok reflexszerűen twitterezni kezdték az agyonkopott mantrát: „Nehogy a jobboldal tőkét kovácsoljon a sajnálatos eseményből és a bevándorlók ellen instrumentalizálja.” Estére már mindenki fellélegezhetett. Nem migránsok voltak. Nem?

Miközben nyugati politikus-imitátorok kórusban követelik, hogy Magyarországon állítsák vissza a lábbal tiport sajtószabadságot, hiszen hatvan százaléknyi ellenzéki média az – szerintük – kisebbség, (bizonyára a prímszámok hazai szakértőjétől tanultak számolni), a münsteri támadás utáni hamis hírözön újra bebizonyította a német sajtó bukásra ítélt állapotát. Már régóta nem létezik olyan, hogy konzervatív, vagy (klasszikus) liberális és baloldali sajtó. Sőt egy ideje a valaha komoly, konzervatív lapok, mint például a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) és a Die Welt kapják a szorgalmi pontokat a fake news gyártás államilag elvárt direktíváinak teljesítéséért. Évek óta alapkövetelmény, hogy bűnözők, merénylők származását nem szabad közölni, kivéve, ha az illető bio-német. Ezért ma már mindenki tudja, ha általánosságban fiatalokról, illetve fiatalemberekről tudósítanak, akkor kizárólag bevándorlókról, migrációs hátterű személyekről lehet szó, akik történetesen nem japánok, vagy norvégok.

Ahogy valaha az NDK-ban, úgy a mostani Merkel-impériumban is tudni kell a sorok között olvasni. Nem véletlenül volt egykor a bundesnadrágkosztüm az ottani ifjú kommunisták agitprop titkára. Az zónában megszerzett tudását most kamatoztatja a valaha jobb napokat is látott „költők és gondolkodók” országában, amikor diszkrét audienciára hívatja a legnagyobb kiadóvállalatok és médiacégek vezetőit. Kissé gondot okozott eddig a mainstream média produktumainak drámai elértéktelenedése, közönségük rohamos csökkenése. Sebaj, újabban a német adófizetők pénzéből támogatják a levitézlett újságok túlfizetett személyzetét, már akit eddig nem rúgtak ki, továbbá a mindenkinek kötelező tv- és rádiódíj felemelését szorgalmazzák. Ez utóbbit azoknak is kell fizetni, akiknek nincsen semmilyen készülékük és nemfizetés esetén börtönbüntetéssel szankcionálnak. Felmerült egy általános médiaadó bevezetésének ötlete is. Ha már a nép nem veszi a terméket, legalább támogassa azok készítőit!

Mindenki olvasta, mi történt Münsterben. Láttuk, hallottuk a feldobott legendákat is. Kövessük most a német újságírás egyik legátlátszóbb, legbutább átverési akcióját, a média totális kudarcát!

Először is szembeötlött ismét a lassan már rutinossá vált főcím:

„Furgon hajtott az utcán ülő emberekbe!”

Bevett szokássá vált, hogy az iszlám által motivált merényleteket, amikor gépjárművel ölnek szándékosan, elvonatkoztatják a kocsi vezetőjétől, mintha egy gyilkos ambícióktól megszállott kamion, vagy kisbusz hirtelen úgy döntött volna, embertömegbe kell hajtania. Mindig az első benyomás számít, tehát ha nincs „arca” a bűncselekmény elkövetőjének, akkor van némi esély arra, hogy a publikum ne rögtön muszlim bevándorlók terrorjára gondoljon. Ráadásul a helyi rendőrség is először terrorista merényletet feltételezett – mi mást? –, hiszen eddig kizárólag radikális muszlimok használtak járműveket tömeggyilkos fegyvernek. A cél az olvasók emóciómentessé tétele, egy tömeggyilkosság műszaki eszközre való absztrahálása. A cottbusi gázoló azonban nyilvánvalóan német volt, ráadásul neonáci háttérrel, és ebben az esetben a szalagcím így szólt:

„Férfi terepjáróval hajtott be gyalogosok közé.”

Ilyen apró nüanszok manipulatív alkalmazásával operál a politikailag korrekt média: a feltételezett kényelmetlen tettest, akinek büntette – ismét – vizet hajthatna a jobboldali populisták malmára, eltárgyiasítják, miközben a neonácik elleni küzdelem ágendájába illő bűnelkövetőt kiemelik, megszemélyesítve ezzel a bűntényt. Az más kérdés, hogy az olvasók ma már gúnyolódnak ilyen olcsó trükkökön, mert átlátnak rajtuk. Unalmas rutinná vált.

Korábban, azaz 2014-2015 előtt gyakorlatilag ilyen bűncselekmények elképzelhetetlenek voltak, ahogy az indok nélküli, szinte a „derült égből jövő” utcai késelések sem tartoztak a német lakosság napi programjába. Az archaikus, számunkra idegen, a halált dicsőítő kultúrákból importált fiatal férfiak százezrei azonban látványosan bemutatták az utóbbi években, hogy számukra az emberi élet, a testi sérthetetlenség, vagy az emberi, különösen a női méltóság sem jelent semmit. Talán nem is tudják, mi az.

Minden ilyen esetben, mint például a münsteri merénylet, feltűnően gyorsan megállapítja a média, hogy az elkövető pszichológiailag instabil, vagy mentálisan beteg, de leginkább magányos tettes. Nem is tudom miért tanulnak emberek évekig az egyetemeken, miért kér fel egy bíróság pszichológiai szakértőket, ha zugfirkászok – bocsánat, másként nem tudom nevezni az ilyeneket – pillanatok alatt képesek közölni a tettes szellemi állapotára vonatkozó kórképet. Németországban divattá vált migráns hátterű bűnözőket mentális problémákkal küzdőknek bemutatni, akiket sokszor pszichiátriai intézetbe dugnak büntetés helyett. Tanúk látták, hogy két másik, arabnak kinéző férfi szállt ki a kisbuszból és rohant el a tett színhelyéről. Ez természetesen beindította a találgatásokat és spekulációkat a német nyelvű internetes közösségekben. A rendőrség is kereste őket másnapig, még egy elfogatási videó is felbukkant, majd valahogy ez a szál elakadt és maradt a magányos tettes verzió.

Aztán szinkronban megkönnyebbült a német média, mikor bejelentették, hogy egy Jens R. nevű igazi bio-német a feltételezhető autóvezető, aki az esemény után – amely itt már nem terrorcselekmény volt – főbelötte magát. Milyen praktikus. Ráadásul az egyik tévéadó tudni vélte, hogy az illető a radikális jobboldallal tart kapcsolatot. Bingo! Mindezt pár óra alatt! Megtudtuk továbbá, hogy Münsterből, esetleg Sauerlandból származik, alapvetően büntetlen előéletű, de autókból lopott rádiók eladásával finanszírozta drogfogyasztását és szerelmi bánata is lehetett. Nagyon halkan jegyzem meg, hogy a mai autók nagy részéből már nem igazán lehet kiemelni a műszerfalba integrált rádiót…

Addigra már forráspontig hevültek a német fórumok! Hogyan lehet egy ilyen piti, autórádiókkal seftelő, alkalmi bűnözőnek egy minimáláron is jó negyvenezer eurót érő kempingbusza, négy lakása (kettő Münsterben és kettő Kelet-Németországban), amiket a rendőrség átkutatott? A legenda, amelyet a fősodratú média összebarkácsolt, valóban nagyon életszerűnek bizonyult.

Megdöbbentő hasonlóságokat lehetett felfedezni a berlini karácsonyi vásáron elkövetett merénylettel: ott a szerencsétlen, lemészárolt lengyel kamionvezetőt, Lukasz Urbant mocskolta a német sajtó, mígnem letagadhatatlanná vált az állítólagos biztonsági megfigyelés alatt álló Anis Amri, tunéziai migráns tettessége, aki tizennégy identitással élt Németországban és vette fel a „menekültsegélyt”, majd végül is az olasz rendőrség lőtte őt le, mintegy véletlen igazoltatás után, menekülés közben.

Szintén magányos tettes volt a müncheni Olimpia Centrum ámokfutója, aki számtalan ember, többek között kisgyerekek életét is kioltotta, és a német média David S.-ként emlegette, szintén szélsőjobboldali motivációt fabulálva. Később derült ki, hogy az igazi neve Ali Dawood Sonboly és iráni származású, második generációs bevándorló. A magányos tettes akciója alatt és után a müncheni rendőrség a fél várost lezárta, mert a belváros környékén is lövéseket hallottak. Nos, én sokáig éltem Münchenben. Az Olimpia Centrum a belvárostól jó pár kilométerre található. Még lehetne tovább sorolni a gyilkos merényletek sokszor bio-németre átsminkelt elkövetőit, mint például a München melletti Grafing vasútállomásán, vagy a Nürnberg közeli Fürth metróállomásán történt késes merényleteket.

Migránsokkal inkább készpénzzel degeszre tömött pénztárcákat találtattak és minél több ilyen dicséretes példát hozott a sajtó, annál nagyobb összegeket adhattak át fotogén szír menekültek a rendőrségnek. Ez a két évig tartó divat azonban hirtelen elmúlt. Most németek utánozzák az eddig muszlim monopóliumnak tekintett gépjárműves gyilkolászást. Vagy legalábbis ez a benyomás alakulhat ki. Ahogy nemi erőszak és pedofília is létezett mindig, nem kell háborogni. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni!

Az is felmerült német fórumokon, hogyha ez a Jens R. jobboldali radikális lett volna, ugyan miért is németeket gyilkolt le a belvárosban, hiszen nem messze onnét egy kurd felvonulásra készülődtek, amit a történtek után lefújtak. Logikusnak tűnik nem? Talán ebből az apropóból származik egy romániai tévé által felvetett feltételezés, amely először az O24-en, egy osztrák online felületen jelenhetett meg, s eszerint az elkövető mégis kurd származású lehet.

Jens R. először feltételezett származási helye, Sauerland azt a következtetést is indokolta, hogy esetleg kapcsolatban lehet a német szalafista szervezettel, amelynek központja Sauerlandban van és amelynek vezetője az antiszemita kirohanásairól híres Pierre Vogel, a német állami tévé talk-show világának közkedvelt vendége.

A német ARD-től kezdve a frankfurti FAZ-ig az összes számottevő média szövögette a legendát, egy összetákolt – végre, végre! – igazi német származású, mentálisan instabil, magányos tettes figuráról. Gúnyosan örömködtek azon, hogy a gonosz AfD (Alternative für Deutschland), amelynél ördögibb képződménynek már csak a magyar FIDESZ-t tarják, nem tud politikai tőkét kovácsolni az esetből. Itt jegyezném meg, hogy az AfD volt az első párt, amely találgatások helyett az áldozatoknak és hozzátartozóiknak kifejezte együttérzését.

Az történteket az észak-rajna-vesztfáliai belügyminiszter, Herbert Reul koronázta meg, aki vasárnap ékesszólóan a sajtó példamutató magatartását dicsérte. Ez az úriember javasolta pár héttel korábban a már járványszerűen elharapózó késes merényletek megelőzésére, idézem szó szerint: „nem kell másokat túlságosan a közelünkbe engedni”.

Ugyanolyan cinikusan, mint a kölni polgármesternő egykori, szilveszter utáni tanácsa, hogy a szexuális támadókat egy karméretnyi távolságra kell tartani. Páncélozott limuzinból, testőrökkel körbevéve minden bizonnyal gond nélkül lehet távolságot tartani. Praktikus.

Nem célom különböző találgatásokba belemenni, mert biztos vagyok abban, hogy valahogy, valamikor ki fog derülni az igazság. Ilyenkor érződik még jobban Dr. Udo Ulfkotte hiánya, aki kapcsolatai révén, fáradhatatlan kutató munkájával napvilágra hozta a hasonló jellegű esetek hátterét. Az állítólagosan oly szabad és főleg objektív német tájékoztatás egy újabb Waterloo-t könyvelhet el magának. A témát követni fogom.

HeroesNeverDie

Hunhír.info