A tegnapi elnökségi ülést követően, Vona Gábor tényleges lemondása, és az egyszemélyi felelősség tisztességes és férfias vállalása után nem lenne korrekt közölnöm azt a hosszabb írásomat, amelyben a hibákat, a bukás okait sorolnám fel, illetve azt bizonygatnám, hogyan hagytak ki alelnökként az elmúlt két évben a legtöbb stratégiai döntésből.
Most előre kell néznünk. Eddig is tartottam a sort, a kampány idején folyamatosan jártam az országot, rengeteg választókerületben kampányoltam, mert arra a sok ezer fős bajtársi közösségre gondoltam, amelynek tagjaként rengeteg honfitársammal együtt immáron két évtizede építjük a szebb jövőt.
A Jobbik ugyanis nem Vona Gáborból vagy Toroczkai Lászlóból áll, hanem abból a sok ezer emberből, akik ezt a mozgalmat létrehozták és működtetik, a hozzá csatlakozó számos szervezettel, fesztivállal, zenekarral, kiadvánnyal együtt. Mindannyian az életünket tettük ebbe a mozgalomba, amelyet most meg kell mentenünk és meg kell újítanunk. Eldöntött tény, hogy néppárt vagyunk, jómagam nem is lehetnék néppártibb, hiszen a Jobbik történetének egyetlen száz százalékos eredménnyel megválasztott jelöltje vagyok, ami azt jelenti, hogy jobb és baloldaliak, idősek és fiatalok, szegényebbek és gazdagabbak egyaránt szavaztak rám Ásotthalmon.
Minden magyar felelős minden magyarért – számomra ezt jelenti a néppártosodás, amelyhez nem kell megtagadnunk a múltunkat, hiszen mi mindig ebben a szellemben cselekedtünk.
Közösen, teljes egyetértésben dolgozunk tovább, nem lesz semmiféle pártszakadás. Azoknak pedig, akik azt kérdezték tőlem, hogy készen állok-e arra, hogy ebben a hihetetlenül mocskossá váló politikai közéletben további országos feladatot vállaljak, ezúton üzenem: 40 éve készen állok a hazám szolgálatára.
Hunhír.info
