Elindították hát a végső ostromot. Az igazságügyi törvények módosítását karácsony előtt gyúrták át a parlamenten, a „párhuzamos állammal való együttműködéssel” gyanúsított Mihai Tudose kormányfőtől sikeresen megszabadultak, s miután sikerült miniszterelnöki székbe ültetni egy Dragneához maradéktalanul hűséges pártkatonát, sejthető volt, hogy hamarosan beindítják a támadást.
A vasárnap este kirobbant botrány után Laura Codruţa Kövesi napjai alighanem megszámláltattak a korrupcióellenes ügyészség élén.
Az epizód az utolsó csepp lehet a pohárban: a korrupcióellenes ügyészség és a titkosszolgálatok összefonódásáról, rendelésre gyártott ügyekről eddig is többen beszéltek, Tudorel Toader igazságügyi miniszter már korábban elrendelt egy ellenőrzést. A Microsoft-dosszié elévülését ismét csak gyanúsan csendes örömmel vették tudomásul a szociáldemokraták: kétszeresen elégedettek lehettek, hiszen jó pár emberük megszabadult a felelősségre vonástól, ráadásul az általuk ellenségnek tekintett intézményre is igencsak rossz fényt vetett – ez is ürügy lehet Kövesi elmozdítására. Akinek sorsát vélhetően megpecsételi az újabb, tipikusan hazai fűszerezésű botrány a maga gengszterfilmekre emlékeztető kellékeivel: alárendeltjeire nyomást gyakoroló intézményvezető, titkosszolgálatok, magas rangú politikust „lefejező” dosszié, kölcsönös zsarolás, az igazságszolgáltatási szervek eszközként történő felhasználása stb.
S bár kétségkívül indokolt a gyanakvásunk, amivel a párhuzamos államról, politikai rendőrségről szóló kormánypárti nyilatkozatokat fogadjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy elsősorban a maguk bőrét akarják menteni – hasonló szkepticizmussal viseltethetünk azon értelmezéssel szemben is, amely szerint oda a jogállamiság, leáll a korrupcióellenes harc, vége mindennek, Románia többé nem demokrácia.
Már csak azért is, mert jogállamiság Romániában eddig sem létezett, sem Kövesi előtt, sem az ő mandátuma alatt. Nem sajnálhatjuk a korrupcióellenes harc olyan vadhajtásait sem, amelyet mi, magyarok többször tapasztalhattunk, hiszen a bennünket érintő ügyek közül igen sokban sejtünk-látunk hátsó szándékot: a székelyföldi városok elöljáróinak meghurcolása a régió „lefejezését” szolgálta, a Mikó-ügy révén leállították az egyházi restitúciót, s bár nem a korrupcióellenes ügyészség hatásköre, de a titkosszolgálati befolyás révén hasonló visszaélés a kézdivásárhelyi fiatalok elleni eljárás, amely a közösség kollektív megbélyegzését, a magyar–román párbeszéd ellehetetlenítését is célozta.
Igen, valóban aggódhatunk amiatt, hogy Kövesi várható félreállításával leáll majd a korrupcióellenes küzdelem – vélhetően ez a szociáldemokraták célja. De azért is aggódhatunk, hogy ez a korrupcióellenes küzdelem már jó ideje megszűnt cél lenni, igen gyakran vált eszközzé egy obskúrus, jelentős titkosszolgálati háttérrel bíró hatalom kezében. Márpedig még mindig könnyebb Dragneáékat leváltani, mint egy ügyészi-titkosszolgálati láthatatlan hatalmat megtörni. Mert a demokrácia mégiscsak a szavazóurnákban kezdődik – és ott ér véget, ahol ügyészek és titkosszolgálatok döntik el, kiből lehet és kiből nem lehet miniszter vagy kormányfő.
Farcádi Botond – Háromszék
Hunhír.info
