Nemrég újabb buta és erőszakos szuperhősfilm jelent meg a világ mozijaiban. Szóra sem lenne érdemes, ezúttal azonban a főhős fekete. Az amerikai nagyvárosokban ezért európai szemmel felfoghatatlan, őrült tombolásba kezdtek a “társadalmi igazság” harcosai és a négerek, akiknek ez a mesefilm a multikulturalizmus diadalának netovábbját jelenti.

Mi olyan különös a Fekete Párducban, hiszen nem ez az első film, amelynek fekete a főszereplője? A történetben jelentős szerepet kap egy fiktív afrikai ország, Wakanda, amely futurisztikus, a nyugati országokét messze meghaladó technikai fejlettségi szinten áll. Ebben az országban csak négerek élnek, innen származik a címszereplő Fekete Párduc is. Ezért hallelújáznak extázisban fetrengve a szélsőbalosok és a négerek. Szerintük ugyanis ez a mesefilm igazolja azt a néhány éve divatba jött vélekedést, hogy a négerek nemhogy nem butábbak, mint a fehérek, hanem ők a civilizáció eredeti megalapítói, csak a barlangokból előbújt, primitív fehérek leigázták őket, és ezért élnek ma szegénységben mindenhol a világban.

E nézet hívei, akik különben elképesztően sokan vannak, a legnagyobb komolysággal hangoztatják, hogy az ókori Egyiptom a négerek birodalma volt, hiszen Afrikában található. Amit azt egy néger “rapzenész” (mint az archeológia avatott szakembere) összefoglalta egy fellépése során: “we wuz kangz n shit, azaz kb. “kirájok vótunk vagy mi a sz.r”.

Közösségi oldalakon tombol a kultúrharc, amelyben néger aktivisták és szánalmas fehér támogatóik tele szájjal üvöltve híresztelik, hogy Wakanda igenis létezne, ha a fehérek nem teszik tönkre a nagyszerű fekete kultúrát gyarmatosítással, rabszolgasággal és más helyrehozhatatlan bűnökkel. A “trendet” pedig Hollywood lelkesen ki is szolgálja.

Egyes filmes oldalakon, például a Rotten Tomatoes-on azonnal törlik a filmet illető minden negatív kritikát, kitiltják azokat, akik nem dicsérik ájult tisztelettel Fekete Párduc történetét. Csak az utóbbi egy-két napban hagytak fel ezzel, miután ez az ostoba film lekörözte a filmtörténelem valamennyi klasszikusát, és minden idők legjobbjaként szerepelt egy darabig, miközben más oldalakon legfeljebb közepes minősítést kapott a közönségtől. Más filmes oldalakon a fizetett kritikusok azonban továbbra is hozsannázva lelkendeznek érte, nagyjából úgy, ahogyan nálunk 1952 körül egy Sztálin életéről szóló filmről írtak volna a Szabad Népben.

A hollywoodi filmipar maximális fokozatra kapcsolt. Az idei év trendje a fehérek gyűlölete és a fekete felsőbbrendűség. A gettókból előmászó, csóró négerek örömünnepet ülnek a mozikban. Számos példa volt rá, hogy kiüldözték a fehér nézőket a vetítésekről, vagy mozi után fehérekre támadtak az utcán. Az önjelölt ideológusok pedig tovább uszítják őket a “politikai korrektség” nevében.

Tomcat – Hunhír.info