Ezt nem lehet már egyszerűen csak zsigeri magyarellenességgel, voksszerzési törekvésekkel, a centenáriumi évben fellángoló nacionalista hullám meglovagolásának szándékával magyarázni. Az, ami Romániában jelenleg történik minden magyar ügy kapcsán, több ennél: a politikai szintet meghaladó államhatalmi, stratégiai kérdés, melynek igen jelentős külpolitikai dimenziója van.

Azon jobb híján már csak röhögni tudunk, hogy a parlamenti ellenzék jelentős része érvek teljes hiányában kívánja megóvni a marosvásárhelyi katolikus gimnázium újraalapításáról szóló törvényt. Nem is vártunk egyebet e levitézlett, bukott bandától, mely nagyon úgy tűnik, magyarellenességben, opportunizmusban, dilettantizmusban és aljasságban még a szociáldemokratákon is túltesz. Azt viszont már keserűen kell megállapítanunk, hogy az iskolaalapítás ügyét a román média úgymond „haladó”, Nyugat-barát, Európa-párti, úgynevezett jobboldali része módfelett szorgalmasan igyekezett afféle nemzetárulásként beállítani.

Ennél is lehangolóbb azonban az a gyűlölettől fröcsögő, hisztérikus hangnem, amellyel a sajtó ugyanezen része és a parlamenti ellenzék egésze viszonyul Magyarországhoz és annak kormányához. Szijjártó Péter budapesti külügyminiszter múlt heti bukaresti látogatását olyan rosszallással tálalták, mintha valamilyen ellenség érkezett volna – annak ellenére is, hogy a találkozók után meglehetősen visszafogott, kizárólag pozitív nyilatkozatok hangzottak el mindkét oldalról. A hisztéria odáig fajult, hogy a látogatást követően a bukaresti külügyminisztérium közleményben kényszerült magyarázkodni, mielőtt a propaganda tovább gyárthatta volna elképesztő forgatókönyveit.

Mindezek alapján nyilvánvaló: léteznek Romániában olyan struktúrák, amelyek a pártok és a média segítségével pillanatok alatt képesek felkorbácsolni az indulatokat, a semmiért és a semmiből is magyarellenes hangulatot szítanak – mintha kifejezetten érdekükben állna a két ország közötti kapcsolat megmérgezése. Ennek pedig legkézenfekvőbb magyarázata a külpolitikai irányvonalban keresendő. A román államhatalom veszélyként értelmezi a Budapesthez való közeledést, ezért indul be minden magyar ügy kapcsán azonnal a propaganda, s legyen bár szó egy iskoláról, egyetlen lóugrással máris Putyinnal és diktatúrával riogatnak.

Azért is érdekes ez, mert a két szomszédos állam közötti közeledés valójában tovább erősítené a közép-európai építkezést, és Lengyelországgal, Szlovákiával, Csehországgal közösen olyan erős hatalmi pólus alakulna ki a térségben, amely már a nyugati „nagyokkal” is más pozícióból tárgyalna.

Az tehát a legfőbb kérdés, hogy kinek áll érdekében ezen erőtér létrejöttének megakadályozása. A legvalószínűbb és leginkább jóhiszemű magyarázat az lehet, hogy a román államhatalom – mely stratégiai kérdésekben a választott, politikai hatalom fölött áll! – kizárólag az Európai Unió magját alkotó nyugat-európai hatalmak és Amerika oldalán látja biztosítottnak jövőjét. Fél, nem tud, nem akar, esetleg nem hagyják másként cselekedni?

Farcádi Botond – 3szek.ro

Hunhír.info