Gárdonyi Géza egyik vallomáskötetében (Én magam, 1935) egyenesen úgy fogalmazott, hogy „ebben az elzsidózsargonozott országban maholnap fehér holló a magyarul beszélni tudó ember”, amelynek jeleként „egy emberöltő alatt talán egyszer hallunk a színpadon valakit kifogástalanul verset mondani”.

Gárdonyi nem gyűlölt senkit sem, nem volt antiszemita. Egyszerűen csak azt szerette volna, hogy mi magyarok ne használjunk felesleges idegen kifejezéseket, melyek ráadásul gondolkodásunktól, lelkiségünktől, viselkedéskultúránktól is eltérnek. (Nemcsak bizonyos zsidó kifejezések majmolásától idegenkedett, hanem a germanizmusoktól is – mégsem tekinthetnők őt ilyen alapon németellenesnek.)

Makkai szerint a „zsidó szólásmondások” unos-untalan való sulykolása jellemzi közbeszédünket (163. old.):

„Budapest ma is tele van zsidó szólásmódokkal és ezeket antiszemita emberek is használják. Jól nevelt emberek tartózkodnak a legkirívóbbaktól. Ilyenek: a „sag schon”, a „mondd már”, a „nekem legyen mondva”, a „te jó Isten!” és mások, amelyek németből fordított jiddis eredetű szólások. Jobb elemek ugyancsak igyekeznek elkerülni a kifejezetten zsidó szavak használatát, de ezek sok helyütt mégis közkeletűek. Ilyenek: „kóser”, „ajser”, „kabbala”, „jampec” stb. Általánosabban elterjedtek a kevésbé észrevehető zsidó szólásmódok, mint például: „mit tudom én”, „csak nem fog megharagudni”, „maga csak tudja”, „tegye azt ó” és így tovább. A nyelvbúvárok a zsargonból szép szókincset gyűjtöttek össze. Ajánlom mindenkinek azok felkutatását és elolvasását.”

Nos, felkutatásukra többen is vállalkoztak: Makkai könyve előtt tíz évvel látott napvilágot Bárczi Géza (1894-1975) nyelvész tanulmánya (A „pesti nyelv”. Budapest, 1932. Magyar Nyelvtudományi Társaság. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 29.) Ebben így fogalmazott:

„Mindenki előtt ismeretes, hogy a pesti ember társalgási, sőt nem egyszer írott nyelve is általában sok tekintetben eltér a nem pesti magyar köznyelvtől. Az átlagos pesti ember igen sok olyan szót, de főként kifejezést és mondattani fordulatot használ, mely a legtöbb magyar ember nyelvérzéke előtt hibásnak, magyartalannak, idegenszerűnek tűnik fel. Ez az idegenszerű, sőt a beavatatlanok számára sokszor érthetetlen szó- és kifejezéskészlet, amelyet a puristák annyiszor megróttak és megrónak, különböző eredetű és különböző társadalmi osztályokból indul ki.” Hozzáteszi: „A német elemek mellett legszámosabb idegen elem a héber (a talmudi. és aramaeus elemeket is ideszámítva).” E szavak mind a „nyugati, németes”, mind a „jiddisch” ejtés sajátosságait megőrizték.” A teljesség igény enélkül fel is sorol e szavakból számosat:

meló (meloche): munka
pónem: arc
lenovné (levóne): holdvilág
zóf: ezüst forint
ezóff: egy forintos
hóhem: ravasz, ügyes, okos, bölcs, tudós
sovjet: bíró
ajser, ojser: gazdag, üdv, szerencse
kajah: erő
bájesz: ház
mesüge: bolond, őrült, hülye
jájem: borravaló
jatt: kéz
kóli: hazugság

Bárczi még tovább menve megjegyzi: „Sok héber eredetű szó rabbinikus meg jiddisch továbbképzés vagy ferdítés folytán erősen megváltozott alakban szerepel, sőt néhány német szó is galíciai közvetítésről tanúskodik.” Ezekből is ad ízelítőt:

mísz: csúnya, rossz, kellemetlen (geringwärtig)
hirig: kártyán jel, melyet a hamiskártyás körömmel csinál
hargenolni: verekedni
havrüsze: tolvajbanda
betüach: bizalmas
grüder: lárma, kiabálás (Geruder)
hojsz, hajsz: nadrág (Hose)
huligán: semmiházi
laholni, lahizni: nevetni (lachen)
cseherli: kocsma (zechen)
marhecolni: futás közben lopni (marchetzen)
brahis: erőszakos
chóchem, hóhem: ravasz, okos, ügyes
kajakos: erős
héder: szoba, cella
Mohambé, Mókombé (bé-város): Budapest
Mókemvóf: (vé-város): Bécs
flukesz: káromkodni (fluchen)
achremn, akrem: hátulról, hátsó, utána következő
fuksz: arany (fuchs)
klapec: fiú, kis gyermek(tót klapec)
fechtolni, fechtölni, frektolni: koldulni
blechelni: fizetni
auzor: kincs, értéktárgy
bárzli, bajzli, bázli: vasút
szchajre, szajre: lopott árú
kszive, ksziverl, szivedli: pénztárca
bószhart, booser, boszor: hús
siker: részeg

Bárczi és Makkai példáit kiegészítendő, álljon itt Fiumei Sebestyén jegyzéke is (Jiddis jövevényszavak a magyar nyelvben, 2012):

abrakadabra: csoda (varázsszó)
ajvé – jaj, ó jajj
ajvékol – jajveszékel
ajrah – ágrólszakadt, koldusszegény vendég
ajser – gazdag, módos, tehetős
amhórec – műveletlen, tudatlan ember, paraszt
ássze! – egészségedre! (tüsszentéskor)
áváde – persze, természetesen, hogyne, mindenképpen
azeszpónem – pimasz, szemtelen
balagán – rendetlen, zűrzavaros
baldóver – élelmes, ügyes, tekintélyes ember (tolvajnyelvből: „lopást kitervelő tolvaj”)
bálebósz – a ház ura (szó szerint: háztulajdonos)
balek – balfácán, szerencsétlen
balhé – botrány
barhesz – kalács
behemót – nagydarab
bencsol – áldást mond (étkezés után)
besóresz – nyereség, haszon
biz hundertcvancig– százhúszig (születésnapi köszöntés)
blincsesz – palacsinta
bobemájsze – dajkamese
bóher – fiatalember; rabbiképző növendéke
bóvli – ócskaság
böhöm – hatalmas
brahi – tréfa, vicc
cefetül – rosszul, betegen
córesz – baj, szenvedés, nyomorúság, probléma, szegénység
csacsener – befolyásos ember csodálója, aki őt körülhízelgi, tetteit, mondásait túlbuzgóan helyesli
csakliz – elcsen, megkaparint
csehó/cseherli – kocsma, lebuj, söröző
dafke – csak azért is
dajdajozik – énekel
dálesz – nyomor, szegénység
davenol – imádkozik
éca – ötlet
éceszgéber – tanácsadó
efser – talán, esetleg, lehet
elpaterol – eltesz szem elől, megszabadul valakitől
fárbrengen – együtt lenni, énekelni, tanulni, jó hangulatban inni és enni
fárher – vizsga, felelet, számonkérés
fárherol – vizsgázik, felel
feh – pfuj (nemtetszést kifejező szó)
féjgele – madárka
fuser – kontár
frúm – vallásos, istenfélő, judaizmus előírásait betartó zsidó
gajdesz – enyészet, pusztulás, pokol, halál
gajdol – ordibál, kornyikál, énekel
gajra megy – elromlik, tönkremegy, felbomlik
gáleh – (borotvált) keresztény pap
galíciáner – kelet-európai jiddis nyelvű, félparaszti zsidó, „kaftános”
ganef – tolvaj
gefilte fish – töltött hal
ger – zsidóságba betérő
gezeresz – felhajtás, cirkusz, zűrzavar
glatt – problémamentes, sima
goj – nem zsidó (szó szerint: nép)
gólesz – diaszpóra (száműzetés)
gornist – semmi, senki, egyáltalán nem
hadova – üres beszéd
hadoválni – össze-vissza beszélni, mellébeszélni
hajlak – szökés
hakni – előadóművész alkalmi fellépése vidéken
halef – kés
hámántásen – háromszög alakú zsidó sütemény, melyet Purim ünnepére szokás készíteni
handlé – kereskedő, ószeres
happol – elvesz, megragad, lop
hapsi – férfi
hargenol – megver
haver – barát
házer – disznó
héder – szoba
héderel – semmit tesz, tartózkodik valahol
hefszek – szünet
hejmis – otthonos, családias. zsidóknál kb. annyit tesz mint földi; „honfitárs”
hergel – bosszant
herót – undor
hipis – bűnügyi motozás; házkutatás
hirig – verés, verekedés, pofon
hóhem – okos, ravasz, fölényes; nagyokos
homecol – lakást kovásztól megtisztít
hohmecol – okoskodik, körmönfontan érvel, bölcselkedik
hücpe – pimasz/-ság, szemtelen/-ség, vakmerőség
jampec – furcsa öltözetű léha fiatalember
jatt – borravaló, megvesztegetési pénz
jerüse – örökség (tárgyi)
jontif – ünnep
jórcájt – évforduló
jubileum– évforduló
júdengássze – zsidó gettó
kajakos – erős
kajla – görbe, lekonyuló
kampec – vég
kapóresz – veszteség, kár, veszendőbe ment
kaserol – mentegetőzik, magyarázkodik; tisztára mos
kecele – cicamica
knassz – ítélet
koffer – táska
kóser – jó, alkalmas
kóved – megtiszteltetés, dicsőség
kibic – kívülálló; nem száll be, de beleszól a játékba
krach – csőd
krejzleráj – szatócsüzlet
krepláh – hússal töltött tészta (kb. ravioli)
kricsmi– kocsma
kumzicc – dínom-dánom, zenés összejövetel, mulatság, találkozó
kvatter – keresztapa, maffiózó
kvitli – kártya, cetli, kívánságcédula
lébecol – könnyedén, gond nélkül él
lejmol – kéreget
lejnolás – olvasás
luftmensch – „romkocsmák félhomályában merengő személy”
macera – kellemetlen dolog, poklosság
macesz – ropogósra kisütött, vékony kovásztalan kenyértészta, melyet a zsidók pészahkor fogyasztanak
majci – kenyérdarabka
majré – aggodalom, félelem
májsze – történet, mese
mámelosn – anyanyelv
markecol – kirabol, fosztogat, betör (valahová), lop, rabol
mázli– szerencse
mázltov – gratuláció
mecíje – jó üzlet (olyan olcsó/annyira megéri, mintha találta volna valaki)
melák – nagydarab, hatalmas ember
meló – munka
mensch – nemes lelkű ember
mesüge – hülye, bolond
mesümed – kitért, hitehagyott, más vallásra áttért zsidó
mismásol – elken, eltussol, homályosít, leplez
mísz– nem tetszetős, nem kívánatos (fiatal nő); rosszkedvű, lehangolt
míszmahhol– elkedvetlenít, lehangol, kedvét szegi
mohambé – Budapest
mólés – piás, italos
morasá – örökség (szellemi)
mószerol – beárul
móz – fájer kártyajáték; pénz
muri – buli, mulatság
mükce – tiltott gyümölcs, tabu
náhesz – öröm, élvezet (szellemi értelemben)
nébih – gyámoltalan, nyámnylia, balfasz
nepper – csaló, üzér, üzleti felhajtó, gagyizós házaló
nu – nos
pacák – férfi
pacek – fej, búra
pájesz – fültincs, pajesz
párnósze – jövedelem, megélhetés
paterol – elküld
pászkenol – dönteni, határozni, döntvényt hozni (eredetileg halachikus kérdésekben)
pilpul – okoskodás, értelmetlen vita, hajszálhasogatás
pónem – arc
puca – hímvessző
rahedli – rengeteg, sok, csomó, halom
ráhmónesz – sajnálat, szánakozás; szánalomra méltó ember
rebah – haszon
rebecen – a rabbi felesége
rejnigol – kizsigerel
rifke – nő; prostituált
saccol – becsül (például időt, összeget)
sakter – mészáros
samesz – szolga, mindenes
sájgec – nem-zsidó (szitokszó, zsidókra használják)
sájle – kérdés
sajtli – paróka
séró – haj
siker – részeg
siksze – parasztlány (nem zsidó)
simlis – sunyi, szélhámos, tisztességtelen
sisere-had – zajos, gyerekekből álló embercsapat
skajah – szép munka, rendben, hurrá, oké, ez remek, gratulálok
slamasztika – szorongatott helyzet, baj
sláhmónesz – ajándék
slemil – ügyetlen, két balkezű ember
slepp – kíséret
sleppel – cipel
slepptúra – áru teherkocsiról történő értékesítése
smasszer – őr, fegyőr
smokk – nagyképű ember (faszkalap, szó szerint: pénisz)
smucig – fukar, irigy
smúz – beszéd, társalgás, fecsegés
smúzol – dumál, cseveg, fecseg, pletykál
snóderol – adományoz
snorrer – koldus, kéregető
sóher – fukar, pénztelen
sólet – bab, főtt hússal
srác – fiú
stetl – zsidó falu, városka
stika – titok
stikli – darab; trükk, csel
sügér – bolond
süve – gyász
szajré – holmi, lopott áru
szaszerol – kifigyel, kikémlel
szimhe – öröm, boldogság
tajtsiker – holtrészeg
tapenol – fogdos, tapogat
tarhál – kéreget, koldul
télakol – megszökik
tifle – keresztény templom
tóhesz – fenék
topis – rongyos
tré – elnyűtt, rossz minőségű, vacak
tréfa – vicc
tréfli – nem kóser
trenderli – négy oldalú pörgettyű gyerekeknek (oldalain egy-egy héber betűvel: nun, gimel, hé, sin)
tróger – faragatlan, nyers, mihaszna ember
untam – ügyetlen, félszeg, sótlan ember
vamzer – árulkodó, áruló, besugó
vigéc – házaló, ügynök; nagymenő
vihtigmahol – fontoskodik
vircsaft – társaság, ügyvezetés
vitib –özvegy
zágson – jól van az, nem érdekel, nem bánom
zájgezint – viszlát! (szószerint: légy égészséges)
zengeráj – züllött hírű zenés kávéház, vendéglő, mulató; jiddis zugszínház

Szintén hasonló szójegyzékkel találkozhatunk amúgy a Magyar tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatócsoportja közreműködésével, Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea szerkesztésében 1995-ben megjelent „A zsidó Budapest” című tanulmánykötetben.

E többnyire csupán gazdasági, kereskedelmi életre összpontosuló kifejezések meglehetősen materialista környezetbe szorítják be az azokat használók gondolatvilágát, ami a magyar természet erősen idealista mivoltától idegen. S ezt, tehetnők hozzá, nemcsak Gárdonyi vette észre, hanem irodalomtudósok is (Alszeghy Zsolt, Bánhegyi Jób, Pintér Jenő, Várkonyi Nándor, Zoltvány Irén).

Nyilván nem csak a fentebbi kifejezések valóságos meghonosulása miatt, de erre való tekintettel is írhatta joggal 1945-ben Déry Tibor:

„A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közszellem ijesztő hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek. Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb nyelvtani hibák, hirdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a köznyelv másik nagy nevelője, nem marad el a versenyben, a képfeliratokat kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a hanyagságot. A könyv is megrontja a nyelvet, nem beszélve az élmény-irodalomról, amelynél szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a legelemibb mondattani vagy nyelvtani szabályokat megtartaná. A politikusok és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet …”

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.
Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melybõl származott
E nemes-szép alakzat… Rossz idõk futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték,
Áradás szennyével borították be kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid – majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána – oly termés volt ez a térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie…

Így írt egykor Füst Milán, a közismerten zsidó származású, de önmagát magyarnak valló költő-író. Ő is idegenkedett a fentebbi zsargontól. Tanulhatnánk tőle.

(Folytatjuk.)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info