„Győzött Merkel!”, olvasható az orgánumok fejlécén. Hozzáteszik ráadásul, hogy a fej fej melletti győzelem nyertese amúgy az egész németországi jobboldal, élén tehát a kancellár asszonnyal. Keserű lesz rögtön a szám íze. Lamperth Mónika jut egyből az eszembe. Arról mondott valaha – kissé – erőtlen szavakat, hogy van pártjuknak „hívő tagozata”.
No de hagyjuk Lamperth-et – a pesti nyelv szerint amúgy sem álló rendőrt –, sőt Merkelt is (aki e „szakmá”-ban azonban nála lényegesen tapasztaltabb). Nem félve, hanem bátran kérdezem ugyanis: nem száz, hanem ötven év múlva lesznek-e vajon, akik még emlékeznek majd reájuk? Ha igen, alighanem csak a szégyen miatt, amit maguk mögött hagytak.
Ám komolyabbra fordítva a szót. Merkel „győzelme” alkalom viszont arra, hogy egyszer s mindenkorra megválaszoljunk – éspedig velősen – egy lényegi kérdését. Ki a jobboldali és ki a baloldali?
Szász Péter kollégám ma a Facebookon az alábbiakat osztotta meg:
„Hogy mi a jobboldaliság? Ki a jobboldali? Nagyon egyszerű. »A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.« (Evangélium Szent Máté szerint XV: 33.) Donoso Cortés után szabadon jobboldali az, aki katolikus, baloldali az (különböző fokozatban), aki nem az. A politikum abszolút mértéke Krisztus és az Ő Menyasszonya.”
Merkel újraválasztása kapcsán azért közöltem mindezt, hogy lesz szíves mindenki, aki ezeket olvassa, meglátni, melyik oldalhoz tartozik. A döntéshez amolyan házi segítségként csak annyit: Krisztus Menyasszonya a katolikus Anyaszentegyház (Ef 5, 23-24, Kol 1, 18: 2, 19.) Más egyház nincs. Amiket annak neveznek, azok csupán felekezetek.
Már előre hallom persze bizonyos helyekről: „Félreértés ne essék, én is katolikus vagyok, de hát amit ez a Szász és Tompó hirdet, az már aztán tényleg túlzás, sőt… Igazi inkvizítorok.” Tévedés. A végítéletet embertársainkról nem mi emberek mondjuk ki. De e világi működésük során el kell viselniük, ha arról világnézetünk szerint kifejtjük azt, amit amúgy nem mi hirdetünk, hanem maga az élő Isten Fia, vagyis az Úr Jézus Krisztus.
„Qui bene distinguit, bene docet.” Aki jól tud megkülönböztetni egymástól személyeket, dolgokat, az tud jól tanítani. Sőt csak az. Nem arról van szó tehát, hogy mindenki, aki nem katolikus (nem jobboldali), feltétlenül elkárhozik, hanem arról, hogy az üdvösségre, vagyis az Isten színe látására jutás egyetlen biztos garanciája a jobbra állított juhok között való levés, lehetőleg életünkben minél korábban, de legkésőbb ama végső órájában – tudva ugyanakkor, hogy aki jóhiszeműen tévelyeg, annak más a kondíciója, mint annak, aki viszont tudatosan.
Értse, aki érteni óhajtja. Választani kell ugyanis. A kettő együtt nem megy.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
