…Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a világ meghatározó pénzhatalmi szereplői, akikhez Soros György is tartozik, döntő befolyással rendelkeznek ebben a láthatatlan, következésképpen ellenőrizhetetlen globális hatalmi rendszerben. Amely rendszer a jelek szerint most már a formára se nagyon adva, közvetlenül és durván igyekszik intézményesíteni jogi értelemben is uralmi akaratát…
Bogár László Kötelezettségszegés
A világ meghatározó pénzhatalmi szereplői döntő befolyással rendelkeznek ebben a láthatatlan, globális hatalmi rendszerben
Azzal, hogy az Európai Parlament állásfoglalása kilátásba helyezte, hogy kötelezettségszegési eljárás kezdődhet Magyarország ellen, újabb fontos határkőhöz érkezett…, és itt mindjárt zavarba is kell, hogy jöjjünk, mert korántsem könnyű pontosan néven nevezni azt a konfliktusnyalábot, ami most ehhez az újabb határkőhöz érkezett.
Ahhoz ugyanis, hogy megértsük azokat az időnként már-már gyilkos indulatokat, amelyek a vita során az EP üléstermében, majd most az állásfoglalás napvilágra kerülése nyomán felörvénylenek, egy kicsit mélyebbre kell ásnunk a szokásosnál. Mind Európa, mind a Magyarország nevű lokalitás történelmének kritikus elágazási pontjához érkezett, és ennek a kritikus elágazási pontnak, az ennek nyomán kiszélesedni látszó törésvonalnak a mélyszerkezetét kellene feltárni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a történéseket, és legyen valamilyen elképzelésünk arról, hogy miféle jövőnek nézünk elébe ennek nyomán. Érdemes lenne eltöprengeni azon is, amit a kötelezettségszegési eljárás angol megnevezése kifejez. Angolul a kötelezettségszegési eljárást infringement procedure-nek mondják, ahol a lényeg a „fringe” szótőben van, ami általánosan valaminek a szélét, szegélyét, illetve e szegély kirojtosodását szokta jelölni. Kétségtelen, hogy valami valóban a „széléhez” kezd érkezni, illetve kirojtosodni látszik, most már csak az a kérdés, hogy mi ez a valami.
Az Európai Parlament állásfoglalása egyértelművé teszi annak feltételezését, hogy Magyarország a CEU-ügyben, a külső támogatást élvező civil szervezetek, továbbá a migrációs kvóta ügyében megsérti az Európai Unió alapértékeit, és így végső soron aláássa annak jogrendjét. Nos, amióta jog és jogrend létezik az emberi világban, mindenki számára teljesen természetes, hogy a jog valójában nem más, mint intézményesített (kodifikált) akarat, méghozzá a valóságos uralmi rendet megtestesítő struktúrák akarata.
Most már csak azt a kérdést kellene tisztázni, hogy ki ellenőrzi az Európai Unió uralmi rendjét, mert nyilvánvaló, hogy Magyarország most az ő akaratával ütközik meg. A formális uralmi építmény, vagyis az Európai Tanács, az Európai Bizottság, meg persze az Európai Parlament, teljesen érdektelenek ez ügyben, hiszen ezek az intézmények csak a színpadi díszlet szerepét játsszák, a bennük tevékenykedők jól fizetett bábfigurák csupán, akik bármilyen szerepet hajlandók eljátszani, és ha kell, annak az ellenkezőjét is.
Soros György fejedelmi pompával lezajlott brüsszeli fogadtatása már kicsit közelebb visz minket a lényeg megértéséhez, hisz neki a formális uralmi rendszerben ugyan semmilyen szerepe nincs, akarata mégis mindhárom most felmerülő kérdésben (CEU-ügy, civil szervezetek és migrációs kvóta) sokkal meghatározóbb, mint bármelyik formális uralmi reprezentánsé. Persze elmerenghetnénk azon is, hogy, ha valaki úgy érvényesítheti akaratát, hogy senki nem választja és senki nem ellenőrzi, akkor az a demokrácia szabályai szerint diktatúrát gyakorol. Érdekes módon az Európai Parlamentben lezajlott vita és a mostani állásfoglalás mégis azt az Orbán Viktort gyanúsítja diktatórikus törekvésekkel, aki éppen arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy valami olyan erő kísérli meg uralmi akaratát jogilag is érvényesíteni, amelynek erre aztán a világon semmilyen felhatalmazása nincs és nem is lehet. Teszik mindezt Guy Verhofstadttól Jean-Claude Junckeren vagy éppen Lunacek asszonyon keresztül most már Emmanuel Macronig bezárólag a liberális demokrácia legodaadóbb hívei és bátor védelmezői. Valójában Soros György is csak a „látható” eleme annak a „láthatatlan” globális hatalmi szuperstruktúrának, amelyet többek közt azért is nehéz néven nevezni, mert olyan bátor, jellemes és persze liberális, hogy büntetőjogilag szankcionálja létezésének feltételezését is.
Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a világ meghatározó pénzhatalmi szereplői, akikhez Soros György is tartozik, döntő befolyással rendelkeznek ebben a láthatatlan, következésképpen ellenőrizhetetlen globális hatalmi rendszerben. Amely rendszer a jelek szerint most már a formára se nagyon adva, közvetlenül és durván igyekszik intézményesíteni jogi értelemben is uralmi akaratát. Ha csak ezt a három ügyet nézzük, már akkor is szépen kirajzolódni látszik törekvésük lényege: Európa szétroncsolása a bevándoroltatás korlátlanná tételével. Az Európa szétroncsolását „belülről” szervező és végrehajtó „hálózat” (úgynevezett „civil szervezetek”) tevékenysége korlátozhatatlanságának garantálása.
És végül, de nem utolsósorban annak a CEU-nak a mindenáron való megtartása, amelynek a legfőbb feladata az, hogy a térségben a lokális „SZDSZ-ek” számára „legyártsa” a megbízható kollaboránsok hadát. Így aztán aligha szorul magyarázatra, hogy miért tesz meg az Európai Uniót létrehozó és máig is „üzemeltető” globális hatalmi szuperstruktúra mindent annak érdekében, hogy az ezt akadályozni merészelő Magyarországot „kötelezettségszegésért” elmarasztalja. Szó se róla, persze valóban felmerül itt a kötelezettségszegés vétsége, csakhogy az alapos gyanú terheltje nem Magyarország. Hanem sokkal inkább maga az egész formális uralmi struktúra, amely ma az Európai Unió nevű „politika-ipari” holdingot üzemelteti.
Mert, hogy éppen ők, a „vádlók” követik el a legsúlyosabb kötelezettségszegést azzal, hogy cinikus kollaboránsként nem szolgálják, hanem kiszolgáltatják Európa felelősségükre bízott népét. Ezen a kiszolgáltatott népen múlik most, hogy képes-e még felfogni, történelmének legsúlyosabb kihívása vár rá. Jó lenne hinni, hogy igen!
Hunhír.info
