1946. április 14-én hunyt el Budapesten Horger Antal nyelvész, szegedi egyetemi tanár, akit sokan csupán József Attila megbuktatójaként emlegetnek anélkül, hogy ennek hátterét ismernék – holott sokrétű tudományos pályafutásával méltán írta be nevét szellemi életünk nagyjaink közé.

Horger Antal neve jóformán csak József Attila egyik korai verse, az 1925-ben írt „Tiszta szívvel” kapcsán ismeretes:

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

Valljuk be, harmatgyenge lírai hajtás. (Igaz, máskülönben a „Nem, nem soha!” is az – bármennyire is tiltakozzanak ellene egyesek.) Nem is beszélve a belőle áradó nihilizmusról. Bizony a mai momentumosok „lelkisége” ez.

A közfelfogás szerint amikor Horger professzor elolvasta a „Szeged” című lapban 1925. március 25-én megjelent e versét, rögvest közölte vele két tanú jelenlétében, hogy eltanácsolja a tanári pályától, s ezt megerősítendő, maga a költő később önéletrajzában („Curriculum vitae”) sem vallott másként:

„Minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre, úgymond, ki ilyen verseket ír”, s ezzel elém tárta a Szeged című lap egyik példányát, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését.”

Ezzel szemben Pais Dezső nyelvész tanítványai szerint a valóság az, hogy József Attila elégtelenre vizsgázott nála, így utóvizsgára küldte (eközben jelent meg az inkriminált vers), de mivel arra sem készült fel, eltanácsolta. Mindez természetesen nem von le semmit egyikük munkásságából sem, mondhatnók. Csakhogy milyen érdekes, a közvélemény Horgert marasztalja el ezért teljesen, holott mindmáig legjelesebb nyelvészeink egyike. Nyelvészeti művei mindmáig maradandóak (Egy ismeretlen magyar hangtörvény, A halmágyi nyelvjárássziget, A csángó nép és csángó név eredete, Hétfalusi csángó népmesék, Udvarhely vármegye székely nyelvjárásának hangtani sajátosságai, A nyelvtudomány alapelvei, A magyar szavak története, Általános fonetika, A magyar igeragozás története, A magyar nyelvjárások).

József Attila pedig – lehet egyetérteni, egyet nem érteni, de ettől még a tény tény marad – egyike azon elmúlt évtizedekben felkapott „sztárok”-nak, akiket inkább bizonyos világnézeti állásfoglalásaik alapján emeltek magasba, mintsem (meglehetősen ritkán megmutatkozó) valódi művészi értékeik miatt. Tudom, kegyetlen sorok ezek, de legalább – igazak.

Horger Antalt Isten nyugosztalja halála után hetvenegy évvel is. Nélküle sokkal kevesebb lenne nyelvészetünk, mint költészetünk József Attilával. Mert lehet, sőt kell is József Attiláról szólni, de – másként. Másként, mint szoktuk.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info