Az Európai Parlament egy friss jelentésében – egyebek mellett – a következőket olvastam: „…kritikusan értékelni kell, hogy miként kezeljék azokat a médiaforrásokat, amelyek bizonyítottan több alkalommal is részt vállaltak a szándékos megtévesztés és félretájékoztatás stratégiájában…”
Vajon az amerikai CNN televízióra, az angol BBC-re, vagy mindkettőre gondolnak? – akartam feltenni a kérdést a jelentésről szóló vitában, visszaemlékezve e két tévécsatorna hazugságaira, például az Irak elleni brutális háborút megalapozó „tömegpusztító fegyverekről” szóló jelentéseikben, vagy akár a közkedvelt [Christiane] Amanpour Gyurcsány Ferenccel készített interjúját felidézve, amelyben a 2006-os szemkilövetések fő felelősét csodálatos politikusnak állította be, és szinte az egekbe emelte…
Bár álláspontom szerint a jelentésben szereplő fenti leírás tökéletesen ráillik e nyugati tévécsatornákra is, a jelentés későbbi részéből kiderül, hogy „az orosz félretájékoztatásról és propaganda-hadviselésről” van szó, ez az, amitől óvni kívánják az Európai Unió „tudatlan és önálló gondolkodásra nem képes” polgárait. Egyebek mellett az RT orosz televízió nézésétől óvnak bennünket, hasonlóképpen, ahogy annak idején a Szabad Európa hallgatásától. Félreértés ne essék: nem az „orosz propagandát” szeretném védeni, de úgy gondolom, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni a televíziós csatornák vagy más média megítélésében.
Ezen a vitán is úgy éreztem magam, minthogyha az 1984 című regényt játszotta volna el az Európai Parlament, vagy mintha visszamentünk volna az időben és a Szovjetunió valamelyik központi pártkongresszusán lettünk volna. Érdekes, hogy a kereskedelmi televízióknak az emberek tömegeit butító valóságshow-iról és egyéb bugyuta műsorairól nem rendeztek vitanapot, mint ahogy nem volt vitanap arról sem, hogy a bankok hogyan tájékoztatták félre európai polgárok tömegeit a devizahitelezés során.
Szerettem volna feltenni kérdésemet – egyebek mellett arra vonatkozóan, hogy a BBC-ről, a CNN-ről, vagy mindkettőről van-e szó -, erre azonban nem volt lehetőség, ugyanis a „korrekt tájékoztatásért” és a szólásszabadságért küzdő Európai Parlament nem engedélyezte a vitában a spontán felszólalásokat és spontán kérdések feltételét, noha erre természetesen egyéb témákban mindig lehetőség van. Érdemes meghallgatni azt is, hogy a fősodratú európai uniós politika egyik képviselője miként kívánta még azt is megakadályozni, hogy szólásszabadságommal akként éljek, hogy egy-egy „CNN?”, „BBC?” feliratú táblát mutassak föl a gondolatrendőrség irányába haladó Európai Parlament számára.
Ugyanebben a vitában és ugyanebben a jelentésben vetítették előre az internetes kommunikáció, így különösen a Facebook és Twitter „megrendszabályozását” az ún. „gyűlöletbeszéd” korlátozására. Mint arra több képviselőtársam is rámutatott: gyűlöletbeszéd alatt értik például a migrációval kapcsolatos minden kritikát, úgy értelmezve azt, hogy „rasszista”, „kirekesztő” beszédről van szó. Hasonlóképpen például a homoszexuális házassággal szembeni kritikát „homofób gyűlöletbeszédként” értékelik.
Világos tehát: hogy az Európai Unió erőteljes lépéseket kíván tenni a véleménynyilvánítás szabadságának radikális korlátozására. Ezt feltétlenül meg kell akadályoznunk, amíg még nem késő!
Biztatom a magyar állampolgárokat, hogy írjanak minél több tiltakozó levelet az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek, illetve az Európai Parlament elnökének, Antonio Tajaninak. A leveleket ezekre az e-mail címekre lehet küldeni: president.juncker@ec.europa.eu és president@europarl.europa.eu, antonio.tajani@europarl.europa.e
Hunhír.info
