Kínzó kérdés, jó kétszáz éve. Pedig bizony már régen megadták reá a pontos választ. De mi is az?
Itt van Keményfy K. Dániel (1866-1935) atya, esztergomi érseki tanítóképző intézeti tanár első világháborús cikkeinek kötete. Ebből idézek:
„A sajtónak csak 10 százaléka követi a keresztény világnézetet. Katholikus lapjaink csak vergődnek a templomi gyűjtésekből, időnként kapott adományokból, mint valami alamizsnából. Ahol nincs nagystílű áldozatkészség, ott megfeneklik annak a katholikus lapnak a versenyképessége is. A liberalizmus nemcsak agitál, de áldoz milliókat sajtója érdekében. Ott azok, akik ha nem is mind vezéremberek, de vagyonosabbak, nem a rendes előfizetéssel, hanem százasokkal, ezresekkel váltják meg lappéldányukat. Azért hatalmas nagyrészt a liberális sajtó, mert a liberalizmus oszlopos emberei nemcsak beszélnek s ígérnek, de az elv és a jövő érdekében cselekedni tudnak az áldozatkészség szárnyain s belátják, hogy propagandát gyakorlati úton csakis így lehet végrehajtani. A szabadkőmívesek milliót áldoznak, hogy nagy napilapot teremtsenek s negyedévre tanároknak, tanítóknak, tisztviselőknek a propaganda miatt ingyen küldik.”
(Háború és politika. Esztergom, 1917. Laiszky János Könyvnyomdája, 107. old.)
Szinte hihetetlen, de nem mellesleg más akkori források is tanúsítják ezt az áldatlan arányt. Igen, a sajtó 10 százaléka volt a keresztény, a konzervatív nálunk az első világháború idején!
„Ha a keresztény magyarságnak telik passziókra, választási harcokra, a divatosa, sokszor hiúságos jótékonyság sokféle keretű megnyilatkozására, akkor elvárható, hogy a katholikus sajtóra a garast ne kétszer is olvasva, sóhajtások között adja ki. Ilyen sivársággal a 800 nem keresztény szellemű lap mellett, a meglévő 100 katholikus lap is fogyni fog. Pedig a sajtó erősebb hatalom, mint az iskola, mint a törvényhozás. Egyikbe is, másikba is a sajtó hatol be megtermékenyítő gondolataival. Hiába építünk templomokat – mondotta X. Pius pápa – hiába tartunk missziókat, alapítunk iskolákat, ha e mellett elhanyagoljuk a sajtót”. Az egykedvűség, sokszor a tájékozatlanság miatt nem képes sajtónk előre jutni.” (U. ott, 108-109. old.)
Attól tartok, semmi sem változott e téren 1917 óta. Vagy netán tévedek? A magam részéről inkább nem kommentálom a fentebbi két idézetet. Mindenesetre közlésüket tekintsék válasznak a címbeli kérdésre.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
