No de kik is? 1945-ben az uralkodó gépezet minden „fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus” sajtótermék bezúzását rendelte el. Nem ismétlem el most mindazon konkrétumokat, melyeket e tárgyban rovatomban feltártam többször is. Csak kiegészítem őket.

Nem került viszont akkor indexre Szabó Dezső. Pedig hát ugye ott van tőle „Az elsodort falu” – pont 1919-ből. Más, szintúgy nem éppen filoszemita műveiről nem is beszélve. Hanem itt van egy író. Rónay György. Nem ismertetem életrajzát. Csak megjegyzem, 1945 előtt is már volt némi neve – például az 1945-ben (igaz, csak néhány művével, de mégis) indexre került Bangha Béla orgánumában, a „Magyar Kultúrá”-ban közölt írásai nyomán.

Ámde hagyjuk most Rónay értékelését! Itt van előttem memoárja. Ebben elmondja, hogy bizony ő is tagja volt az 1945-ös indexbizottságnak, amely arról döntött, kinek melyik műve kerüljön „a fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek” jegyzékeire:

„Jöttek a fasiszta könyvek, amiknek az indexre tételéről és megsemmisítéséről vagy bezúzásáról kellett döntenünk. A 90 százaléka valóban megérdemelte, hogy bezúzzák, röplapok meg ócskaságok.”

(Rónay György: Interjúk, nyilatkozatok, vallomások. Budapest, 2004. Vigilia-Könyvek. 198. old.)

Azt is bevallja, hogy írótársai közül Nagy Lajos szintén az indexbizottság tagja volt „a kommunista vagy a szociáldemokrata párt részéről”. Amikor a könyvek sorsáról döntött a bizottság és Szabó Dezső neve is felmerült, mondván, művei indexre valók, Nagy fölhorkant: „Azt már nem!” Pedig „összes műveit kiirtásra javasolták”. De átadom a szót Rónaynak:

„Szóval fölteszik a kérdést, hogy ki az, aki indexre akarja tenni Szabó Dezsőt, ki az, aki nem. Tartsa föl a kezét, aki azt mondja, hogy ne. Nagy Lajos feltartotta a kezét, Faust Imre feltartotta a kezét, én feltartottam a kezemet. Nem tudom, ki volt az elnök, de voltunk ott vagy tizenöten, körülnézett, és azt mondta: megállapítom, hogy a többség az index ellen nyilatkozott. Senkinek sem volt ellenvetése, és ezzel Szabó Dezső – aki sok mindent megérdemel, nem mondom, de ezt nem – így megmenekült az indextől.”

(Rónay, u. ott, 198-199. old.)

Hozzátette még Rónay, hogy Szabó Dezsőt, különösen, mint írót, soha nem szerette. Nem fejtegette, miért. Magam pedig nem foglalkozom Rónay személye, pályája értékelésével, de egy bizonyos: sok információval rendelkezett. Ja és még egy: az elmondásában emlegetett Faust Imre adta ki még 1944-ben „Az elsodort falu”-t. Tisztul a kép.

Ma már hála Istennek nincsen index. Csak kérdés, vannak-e olvasók. Olvasók, akik kezükbe veszik „Az elsodort falu”-t. Ha nem, ideje lenne.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info