Csanády Györgyre, a székely himnusz szerzőjére emlékeztek tegnap Székelyudvarhelyen, születésének 122. évfordulója alkalmából. Bár a székely himnusz 2007-től hivatalosan is a régió himnusza, Csanády György nevét sem utca, sem tér nem viseli, és munkásságáról is méltatlanul keveset tudunk. Ezen szeretnének változtatni a következő években Székelyudvarhelyen.
Csanády György emlékét ma mindössze a szülőházán elhelyezett tábla, illetve a sírja fölött álló kopjafa őrzi, sem utcát, sem teret nem neveztek el róla Székelyudvarhelyen. A Haáz Rezső Múzeumban azonban mintegy 60, hozzá köthető tárgyra vigyáznak. A gyűjtemény az utódok jóvoltából került nemrég a múzeum gondozásába. Mindenképp tervezzük ennek a kiállítását, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a székelyudvarhelyi közönség, vagy akár a távolabbi látogatók is megtekinthessék ezeket a személyes tárgyakat – mondta Szappanyos Tünde restaurátor.
Csanády Györgynek a kirándulósapkája van ide elrejtve nekünk, s egy kis jegyzete – tette hozzá. Verseskötetei, kéziratai, írótáblája mellett a borotvájától kezdve, az asztalilámpáján, dohányzóeszközein, óráin át az első világháborús egyenruha gombjáig, számtalan személyes tárgyat tartalmaz a gyűjtemény.
Csanády György 1895-ben született Székelyudvarhelyen, 1913-ban az itteni Református Kollégiumban érettségizett, majd a budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet. 1921-ben ötödmagával megalakítja a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét, és ekkor írja meg a székely himnuszt is. Néhány évvel Trianon után Magyarországra költözik, sokáig rádiós szerkesztőként dolgozik, és több verseskötete jelenik meg.
Több mint három évtizeddel 1952-es halála után, végakaratának megfelelően, hamvait végül a Farkasréti temetőből a székelyudvarhelyi református sírkertben helyezték el. Szégyen, de mi sem ismerjük Csanádynak a munkásságát. Sokáig volt a Kossuth Rádió szerkesztője, jelentek meg verseskötetei, nem ismerjük a verseit, nem volt kiadva egyetlenegy verseskötete sem 1945 után, tehát nem tudunk sok mindent Csanádyról, az igazi Csanádyt még nem ismerjük. Jó volna megismerni! – nyilatkozta Balázs Árpád író-szerkesztő. Bőven maradt tehát még tennivaló, hogy több, mint fél évszázadnyi szigorú tilalom után Csanády életműve végre az őt megillető helyre kerülhessen.
A székely ember a Csanády-verset azért emelte himnusszá, mert a székely himnuszban, ebben a versben benne van Trianon fájdalma. Ezt a költő akkor fiatalon átélte, és megélte, és megírta számunkra 1921-ben, és utána Mihalik Kálmán zeneszerző megzenésítette, és igazi reneszánszát 1945 után éli, amikor a szocializmusban betiltották. Tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb, mint a többi, és a székely himnuszt mindig énekeltük a szocializmus alatt, pláné ott, ahol tiltották – mondta Balázs Árpád.
2010 óta a Székely Nemzeti Tanács, a Történelmi Vitézi Rend, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Balázs Ferenc Dalegylet minden év február 23-án a székely himnusz eléneklésével, ünnepi műsorral és sírjának megkoszorúzásával emlékezik a nagy előd születésnapjára. A néhány strófa a néma ellenállást jelentette.
A művet 2009-ben a Székelyudvarhelyen tartott Székely Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld himnuszává nyilvánította. Énekeljük nemzeti ünnepeinken, évfordulókon, megemlékezéseken, templomokban és tereken a Himnusszal és a Szózattal együtt – jegyezte meg Bíró Edit pedagógus. Ha minden a tervek szerint halad, Csanády György személyes tárgyaiból már idén tárlat nyílhat Székelyudvarhelyen, s remélhetőleg hamarosan versesköteteit is újra kiadják.
(Híradó)
Hunhír.info
