Minő érdekesség, az USA-ban másként kezelik e nyelvet, mint nálunk. Ámde vajon miért?

Az Aleteia.org a minap ezt írta: „Annak ellenére, hogy az egyházi életben nagymértékben visszaszorult a latin használata, az Egyesült Államok iskoláiban feljövőben van: a spanyol és a francia után a harmadik leggyakrabban tanult idegen nyelv lett az utóbbi években. A latinoktatással kapcsolatban nem az érdeklődés hiánya a legnagyobb probléma, hanem hogy nincs elég latintanár.”

„Minek a latin?” – halljuk bizonyos körök részéről az ellenvetést. Válaszul Tóth Tihamér püspököt idézhetjük, aki jeles nevelési művei egyikében (A művelt ifjú, 1924) felhívta palántái figyelmét arra, hogy „legelsősorban már az is gyanússá teszi a nagy latinellenes hadakozást, hogy éppen azok követelik eltörlését leghangosabban, akik nemcsak a latinnal, hanem egész múltunkkal, régi művelődésünk szerves folytatásával s a keresztény lelkülettel is szakítani akarnak”.

Igen, éspedig nemcsak Homérosszal, Vergiliusszal vagy Aquinói Szent Tamással, hanem a leginkább a latin nyelv szelleme által elsajátítható logikus gondolkodással is, elfeledve, hogy – amint Bangha Béla jezsuita megjegyezte írásában (Kell-e klasszikus műveltség?, 1927) – „nem a latin nyelvért tanuljuk a latint, nem is a latin régiségtan megismeréséért, hanem mert pótolhatatlan észfegyelmező, ízléscsiszoló iskola”.

Szóval óbégassanak akárhányan, igenis térjen csak vissza a latin tanítása, amely nyelven például, amint Irsy József Huszti József könyvében (Latin chrestomathia, 1940) közölt fordítása bizonyítja, Kölcsey Ferenc Himnusza is megszólaltatható – nem is akárhogyan. Íme:

Hymnus ex turbidis populi Ungarici saeculis

Auge Deus Hungaros
Re, iucunditate;
Dextera tuere nos
Hoste turbidante:
Saeclum da iucundius
Genti passae dura;
Praeterita luimus,
Luimus futura!

Atavos induxeras
Karpatinis sanctis;
Per Te sedes prosperas
Cepit Almi sanguis:
Tisiae, Danubii
Qua volvuntur undae,
Fortis gentis Arpadi
Sunt plagae fecundae.

Agris in Cumaniae
Spicas maturabas,
Vites Tokaj nectare
Tu stillare dabas;
Superabant duce Te
Turcas nostra signa,
Tristem Martem Matthiae
Gemuit Vienna.

Heu, sed nostris vitiis
Es incensus ira,
Fulminaque noxiis
Detonabas dira;
Nunc sagittas Mongolum
Stridebas super nos,
Tunc Turcarum sub iugum
Nos agebas servos.

Miles quotiens ferus
Turcigena caesis
Nostri iublat superus
Martis in acervis!
Quotiens et filius
In te vertit arma,
Patria, civilibus
Armis prolis urna!

Fugit, latitat bonus
Persecutus civis;
Exsors iam domi domus
Quaerit antra quivis:
Monte, valle deviat
Tristis, desperatus;
Sanguinem pede vadat
Flammis circumflatus.

Arx erat: nunc rudera…
Laeta volitabant:
Gemitus ad aethera
Dirae mortes halant.
Nec libertas, ah, viget
Necis ex cruore;
Lacrim orphani riget,
Servi sors in ore.

Salva Deus Hungaros
Tot periculorum,
Dextera tuere nos
In mari dolorum!
Saeclum da iucundius
Genti passae dura;
Praeterita luimus,
Luimus futura.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info