1939. január 6. hajnalán, Vízkeresztkor Munkács lakóinak „zenés” ébresztőben volt részük. Tüzérség lőtte a városközpontot, a városszélen pedig páncélosok kísérte gyalogság jelent meg. Tán vendégségbe érkeztek? Hiszen a görög katolikus szenteste volt aznap…

De kezdjük az elejénél… Trianonnál…

A trianoni döntésekkel úgy nagyjából senki sem volt elégedett. Akik területeket szereztek, vagy ahol új – történelmi előzmények nélküli – államalakulat jött létre, ott természetesen még többet akartak, akit viszont területeket vesztettek, azok szerettek volna visszakapni valamicskét… Persze a legjobb lett volna az egész ügyet békés úton rendezni… Ezért is kérték fel közös megegyezéssel Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminisztert döntőbírónak és 1938. november 2-án megszületett az ún. első bécsi döntés a határrevízióról.

Az új határokkal megint csak az történt, mint az addigiakkal. Mindenki elégedetlen volt velük. Ami azért nem akkora csoda, ha azt nézzük, hogy olyan anomáliák estek meg, mint például Munkácson. A várost Magyarországnak ítélték viszont a környező dombok jórésze csehszlovák kézen maradt, így, például, az egyik temetőbe csak a csehszlovák hatóságok külön engedélyével kísérhették ki szeretteiket a város lakói. A történelem során sosem bizonyult valami fényes ötletnek, ha a távolban, íróasztalon húzkodtak meg határokat, a helyszínt nem ismerő politikusok. Még ha jó szándékkal is igyekeztek dönteni, képesek voltak akkorákat tévedni, hogy borítékolható volt: ezeken a határvonalakon hamarosan újra igazítani kell. Nem is éltek sokáig az első bécsi döntéskor meghúzott határvonalak. Csak a második bécsi döntésig voltak érvényesek…

De a csehszlovákoknak addig sem tetszettek. Neki is álltak kiigazítani…

A Lev Prchala tábornok vezetésével betörő csehszlovák csapatok egy gyakorlatilag védtelen várost támadtak meg. A több századnyi katonaság a Latorca hídján próbálkozott az átkeléssel, arra számítva, hogy az ott őrködő néhány határőr nem fejthet ki komoly ellenállást. A határőröknek azonban sikerült riasztaniuk a magyarokat. Katonák, vadászpuskás civilek, a Rongyos Gárda Munkácson állomásozó tagjai, a helyi rendőri alakulatok közösen vették fel a harcot a támadókkal. A támadás során a az ellenség gyalogsági túlereje gyakran 20-szoros volt. A polgári lakosság kapával-kaszával, a reguláris erők kézifegyverekkel vették fel a harcot. A hajnal négytől fél kilencig tartó nehéz tűzharcban sikerült visszaszorítani a támadókat a Latorcán túlra. Egy másik ponton, Klastromaljánál a folyón kíséreltek meg átkelést a csehszlovák erők, szintén sikertelenül. Ezután még több ponton is kísérleteztek az átkeléssel, de a – nem nagy szó, ebben az esetben – hősiesen ellenállás mindannyiszor visszavonulásra kényszerítette őket.

Az összecsapás – szerencsére – nem járt túl sok áldozattal, de az anyagi kár jelentős volt. Sok lakóház, középület, még a helyi színház is megsérült a tűzérségi támadásban. Az áldozatok temetési szertartásán Jaross Andor tárca nélküli felvidéki miniszter képviselte a magyar kormányt. Még a az akkori Filmhíradó is forgatott a helyszínen.

De a csata valójában nem oldott meg semmit. A fennálló helyzettel továbbra is elégedetlen maradt mindkét fél. Ez vezetett végül is az 1939. március 23-án kirobbant magyar-szlovák kisháborúhoz is. Mert akkorra már Csehszlovákia sem volt… Ja kérem, azokban az időkben igencsak gyorsan változtak a dolgok, államok szűntek és születtek újak, hogy aztán a második világháború mindent megint átrendezhessen…

Rozs József, mint a térképhelyesbítők egyik tagja elsőként vette fel a harcot az Oroszvég felöl támadókkal. Rozs József rettenthetetlen bátorsága magával ragadta a védőket. Az élen érkező cseh páncélkocsira felugrott, és a vezető figyelő nyíláson át belőtt. A páncélkocsi árokba fordult és megrekedt. Az erről zsákmányolt fegyver és lőszer volt az első komolyabb lehetőség a támadás visszaverésére. A küzdelem során Rozs József hősi halált halt.

Wikipédia; Popovics Béla – 70 éve volt a munkácsi vízkereszti csata; Adatbank.sk; Rendjel.myhunet.com;

Hunhír.info