Ma, január 1-én nemcsak az Úr Jézus körülmetéltetése évfordulóját és karácsony nyolcadát, kiskarácsonyt, hanem Szűz Máriát, Isten anyját is ünnepeljük.

Nem lehet eléggé hálás a keresztény szív Szűz Máriáért. Miért? Elárulja a mai szentmise könyörgése, orációja már önmagában is:

„Isten, te a boldogságos Máriának gyümölcsöt adó szüzessége által az emberiséget az örök üdvösség ajándékában részesítetted: add meg nekünk, kérünk, hogy annak közbenjárását érezzük, aki által méltókká lettünk az élet szerzőjének, Jézus Krisztusnak befogadására, a te Fiadnak s a mi Urunknak.”

Éppen ezért Szűz Mária minden szentnél nagyobb. Ő hordozta méhében a Második Isteni Személyt. Az egyházatyák ezért már a kezdetektől fogva Istenszülőnek nevezték. Nem mintha magának az Istennek mint ilyennek lett volna anyja, de az emberi nem megváltására jött Egyszülött Fiának viszont igen. Ezért a mindenkor megkülönböztetett tisztelet iránta, nem is beszélve szeplőtelen fogantatásáról. Elmondhatjuk, hogy Jézushoz az út általa vezet (per Mariam ad Jesum).

A mai szentmise áldozás utáni imája, posztkommuniója arra kéri Teremtőnket, hogy tisztítson meg minket a bűntől, vagyis az Isten akaratának elutasításától, s a boldogságos Szűz Mária közbenjárására tegyen minket a mennyei orvosság részesévé. Különösen is kérjük ezt mi, magyarok, akiknek ráadásul a Boldogságos Szűz nemcsak hazánk patrónája, hanem nagyasszonya, sőt királynője is.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info