Nem tananyag persze a kérdésre adandó válasz. Valahogy mindmáig nem. Csak törhetjük a fejünket, vajon miért?

„A Szovjetunióban 1917-1923 között a GPU autentikus becslései szerint körülbelül 1 760 000 embert gyilkoltak meg. 5, 2 millió éhhalált halt 1917 és 1922 között, 6 millió éhen halt 1932-1933 között.”

(Számadatok a húszéves bolsevizmus történetéből. Máriabesnyői Missziós Naptár 1938. Szerk.: P. Medgyesi Dezső O. M. Cap. Máriabesnyő, 1937. 33. old.)

Folytassam tovább?

„1922-ben két kényszermunkatábor volt 6000 kényszermunkással, akik mind tisztekből, hivatalnokokból és papokból regrutálódtak. 1927-ben ötvenre emelkedett a táborok száma, 140 000 elfogottal. 1930-ban már 90 tábort találunk egymillió ötszázezer nyomorulttal s a tisztekhez, polgári elemekhez „csatlakozik” a kulák is. 1932-ben 140-re emelkedik a táborok száma, 2 500 000 szerencsétlen ember sínylődik itt, legnagyobb részük paraszt, mert a polgári elemeket közben megölték. 1936-ban 250 munkatábort találunk 6 500 000 kényszermunkással. 1932. év végétől 1936-ig, tehát a második ötéves terv első négy évében a kényszermunkatáborok száma 80 százalékkal, az elfogottak száma 160 százalékkal emelkedett.” (U. ott)

No de nem, inkább nem idézem tovább a fentebbi statisztikát. Csak lakonikusan megjegyzem::mindez miért nem tananyag? Tudom, a kérdés, költői, de mégis…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info