Nem mai történet ez. Aki csak egy kicsit is ismeri az USA légköri állapotait, már semmin sem lepődik meg, legfeljebb reméli, hogy Trumppal új időszámítás kezdődik e világbirodalom életében.

Ha visszafordítjuk az idő kerekét jó száz évvel, fájdalmasan kiáltunk fel: hát már akkor is a liberális „modell” érvényesült arrafelé? Aki az akkori sajtót figyeli, igennel válaszol erre a kérdésre.

Itt van egy beszédes történet erről:

„New-Yorkban néhány napot időztem egy családnál. Atya és anya Németországból származtak, a gyermekek azonban Amerikában születtek. Ezek egyike, egy 9 éves fiú, egy vad és daczos kamasz volt. Bizonyos napon nem jelent meg sem az ebéd, sem a vacsorához, csak esteli 9 órakor tért haza. Nadrágja rongyos volt és bal arczán egy véres horzsolás vala. Midőn a szobába lépett, senkit sem köszöntött s az ebéd és vacsoráról történt elmaradásáért, és az iskolából való késő hazatéréséért sem atyjától, sem anyjától nem kért bocsánatot, hanem haragosan veté földre sapkáját, lábaival dobbantott, mondá: »Goddamm, a rongyos Jo-t ugyancsak kicserzettem!« Az atya szinte részvevőleg már kérdezni akara, ki bántotta őt? Hanem közbelépésemmel e kérdés elvágatott; mert mint tanférfiú az ó-germán, helyes módszer szerint a mérges hörcsög elé léptem s röviden megpirongatám: »Te ripők, miért csavarogsz oly soká az utczán fel s alá? Miért nem jöttél az ebéd és vacsorához? Miért verekedtél késő estig a csavargókkal? Miért nem tiszteled szülőidet, sőt jelenlétükben káromkodol is?« Feleletül e pirongatásra nyelvét ölté ki a kamasz. Már erre szent harag vőn erőt rajtam. Fülön fogám a kölyköt, megráztam s keményen pofon vágtam. De mily dühösen rohant rám a mérges hörcsög, hogy megkarmoljon! Azonban öklömmel, mint egy vasfogóval, gallérom csíptem, felemeltem, megráztam s néhány másodperczig a levegőben eviczkélni hagytam. E látványra az anya elsápadt és heves migrén rohamot kapott; ellenben az atya mondá: »Jól van így, így kell a kópét móresre tanítani. – Atyám sem figyelmeztetett engem hajdan másképpen.«Ugyan miért nem fekteti ön e rakonczátlan vadóczot gyakrabban térdére s miért nem magyarázgatja neki a IV. parancsot a »posteriori«? S e szavakkal leengedém a fiút a földre s szabadon eresztém őt. Ő pedig elfutott, az éjen át a szülői házon kívül maradt s csak reggeli ½ 8-kor jött vissza, hogy iskolai táskáját elvigye. Ez6 egy darab amerikai gyermeknevelés. Amerikában a gyermekek zsarnokok, sőt a törvény által a testi fenyítéktől is mentve vannak. Oh felfordult világ!”

(Kist Lipót: Családi élet búban és örömben. Többek közreműködésével fordította P. Szathmáry Géza kisjenői plébános. Budapest, 1898. Dvorzsák János kiadása. 385-387. old.)

Rousseau kaján vigyorral köszönhet vissza onnan a másvilágról, hogy nem élt hát hiába, hiszen tanításának akadtak követői halála után is, és nemcsak Európában! Bár úgy tűnik, azért kontinensünkön sem volt azért sokkal jobb a helyzet – sőt. Erről szól egy másik történet:

„1867. november 12-én Berlinben egy alig 15 éves fiu agyonlőtte magát, és pedig eme kettős okból: a himlőojtásnál az orvos vigyázatlanságból a kar megbénulását okozá; s másodszor: szerelmi búért, a kis kamaszhoz ugyanis hütelen lett az ő Emmája. Mielőtt e koránérett üvegházi növény a halálba rohant, a következő komoly-vig levelet irá szüleinek:

»Kedves Szüleim! Bocsássátok meg nekem eme bút melyet nektek okozok, ez már az utolsó! Miután az ostoba orvos teljes életemre keresetképtelenné tett, és miután az én Emmám is, kit oly gyöngéden szeretek, hűtelen lett hozzám és mást szeret: jóllaktam az élettel. Agyon lövöm magamat. Bocsássátok meg ez utolsó bút; nem tehetek máskép!« Midőn eme igen korszerü levelet, mely kirivó fényt vet a nagyvárosi ferde nevelésre, olvasám, önkénytelenül felkiálték: »Nem terem-e Berlin tájékán nyirvessző?« Mert miután Berlinben a vallásosság körülbelül a fagyponton áll, csak is e hasonlíthatlanul sikeres gyermeknevelési eszköznek erélyes alkalmazása gátolhatja még a jelzett veszélyes baj elharapózását.”

(U. ott, 24-25. old.)

Mindehhez csak egyet tehetnők hozzá. A szülői tekintély és szigor tovaveszését különösen is ilyenkor, adventben figyelhetjük meg. Ha a gyermek szüleivel valamelyik plázában cselleng, azok azonnal megvesznek neki szinte mindent, amit csak kér. A farok csóválja a kutyát. Aztán csodálkoznak, ha gyerkőcük ugyanúgy fog majd viselkedni, mint az amerikai példában szereplő „mérges hörcsög”…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info