Nincs nemesebb az aforizmáknál, az egy-egy mondatos, minden kézikönyvnél többet érő aranyigazságoknál. Erre példa két világháború közötti papnevelőink közül az egykor rendkívül népszerű Perlaky Lajos (1895-1959) katolikus hitoktató elei és a saját tapasztalatai ihlette megannyi életbölcsessége.

Ma, amikor a könyvesboltok és könyvtárak polcai roskadoznak az „önmegvalósítás”-t, „világnézeti semlegesség”-et, valójában azonban erkölcsi nihilizmust és relativizmust hirdető könyvek tömegétől, gyógyírként hatnak ma már sajnos csak antikváriumokban hozzáférhető könyvei (A ma életművészete, Életbátorságra vezető kalauz, Korunk lelki világképe, Korunk sportőrülete, Napfényes életfilozófia, Élettémák).

Az alábbiakban „Élettémák” című kötetéből fontunk gondolatcsokrot mindannyiunk okulására.

Jézus mindent adott: kenyeret, halat, bort, orvosságot, csak egyet nem: pénzt

A francia forradalom idején egy este a szabad ég alatt szónokolt egy jakobinus és nagyban mennydörögte: mindent eltörlünk, ami Istenre emlékeztet. Erre a hallgatóság körében valaki hangosan felnevetett: – Mit nevet? – kérdezte a meglepett szónok. – A csillagokra néztem – válaszolta a közbekiáltó –, és azon nevettem, hogy miként fog a polgártárs oda felkapaszkodni, hogy azokat eltörölje.

Ugyancsak a francia forradalom alatt történt. A nekivadult tömeg Maillard nevű színésznőt felöltöztette díszes ruhákba, diadalmenetben körülhordozta Párizs utcáin, majd bevitte a Notre Dame templomba, ahol az oltárra ültették és kinevezték az Ész istennőjének. Ez történt 1793-ban. Tizenöt évvel később, 1808-ban dr. Ristorius orvost egy haldoklóhoz hívták. Egy kocsma padlásszobájában, rongyokba burkolva feküdt egy nő, akinek a nyomortól, betegségtől és halálfélelemtől feldúlt arcvonásain vastagon volt még ott az arcfesték. Az orvos megvizsgálta a haldoklót s aztán megkérdezte, kicsoda. A haldokló kékülő ajkai ezt suttogták: „Az Ész istennője vagyok”.

Isten tűr és vár. Ő nem tart statáriumot. Ha ugyanis minden gonosztevőt már most büntetne, mi maradna az utolsó ítéletre?

Jézus szava: Adjátok meg cézárnak, ami a cézáré – az Istennek, ami Istené. A világ szava ennek a fordítottja: Adjátok meg Istennek, ami a Cézáré és Cézárnak, ami Istené.

Jézus mindent adott: kenyeret, halat, bort, orvosságot, csak egyet nem: pénzt.

Egy társaságban arról vitatkoztak, melyik a legszebb zene? Egyik azt állította, Wagner Tannhäuserje, a másik Beethoven kilencedik szimfóniája, harmadik Csajkovszkij Patetikus szonátája. Végül megszólalt egy öreg, hetvenéves úr: számomra a legszebb muzsika a falusi harangszó.

A legnagyobb barátunk és legnagyobb ellenségünk bennünk vagyon

Nem az a legértékesebb dicséret, amit egyes emberek koporsójánál el szoktak mondani: „Nem volt egyetlen ellensége sem.” Aki emelkedni akar, kell, hogy egy igaz barátja, vagy egy erős ellensége legyen.

A legnagyobb barátunk és legnagyobb ellenségünk bennünk vagyon. Senki se tud neked magadnak annyit ártani, mint tenmagad! Azért senkitől ne félj, csak önmagadtól!

Egy úrinő, akinek hanyag cselédje volt, örömmel újságolta a plébánosnak, hogy szolgálója megtért. – Honnan tudja ezt, nagyságos asszonyom? – kérdezte a pap. – Onnan – felelte az asszony –, hogy azóta a szekrény alatt is ki van seperve.

Milyen szép lehet a mennyország belülről, ha már kívülről is ilyen szép!

Az ember mindent bevall magáról, csak egyet nem: a gyávaságot.

Egy okos embertől megkérdezték, miért van az embernek két füle és csak egy szája? „Hogy amit hall, annak csak a felét beszélje ki” – volt a válasz.

Az apa a föld, az anya a mennyország.

A pénz korunk istene és Rotschild az ő prófétája.

Egy tolvaj, aki átmászott a palánkon, hogy a gyümölcsfákat megdézsmálja, nézz jobbra, néz balra, előre, hátra, nem látja-e valaki? Egyszerre megszólal egy hang: miért nem nézel egy kicsit fölfelé is? Onnan is láthat valaki…

– Milyen szép lehet a mennyország belülről, ha már kívülről is ilyen szép! – mondogatta egy gyermek a csillagos ég láttára.

Gyermekszáj kérdi: – Mama, ki gyújtja fel minden este odafent azt a sok csillagot? Ugyanezt kérdezte Napóleon is a Francia Akadémia tagjaitól.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info