Ma, október utolsó, Mindenszentek ünnepe előtti vasárnapján van Krisztus Király ünnepe szerte a világon. XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben apostoli körlevélben.
Az e vasárnapi szentleckében Szent Pál apostol így int minket (Kol 1, 12-20).
„Testvérek: Hálát adjatok az Atyaistennek, aki méltókká tett minket arra, hogy részünk legyen a szentek sorsában a világosságban, és kiragadott minket a sötétség hatalmából s áthelyezett szeretett Fiának az országába.” Benne van a megváltásunk a vére által és a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmény előtt mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok, az uralmak, a fejedelemségek és a hatalmasságok egyaránt: minden őáltala és őérette teremtetett. Ő van előbb mindennél és minden őbenne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak feje, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben, mert úgy tetszett az Atyának, hogy őbenne lakozzék minden teljesség, és hogy őáltala megengeszteljen magával mindent, hogy békességet szerezzen keresztjének vérével mindennek, ami akár a földön, akár a mennyben vagyon, a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
Ebben a tömör páli levélrészletben úgyszólván benne van Krisztus mibenléte. Ő az élő Isten fia, nem pedig csak egy bölcs, ezért tiszteletre oly méltó teremtmény. Királyi mivoltát már az Ószövetség is sok helyen hirdeti (IV Móz 24, 17, I Kir 2, 10, II Kir 7, 12-13, 16, III Kir 5, 5, 8, 19, 2 Zsolt 6, 8, 9, 23 Zsolt 9-10, 44 Zsolt 44, 4-8, 88 Zsolt 19, 25-27, 88 Zsolt 28-30, 38, 109 Zsolt 1-3, Iz 9, 6, Iz 11, 10, Iz 40, 11, Jer 23, 5, Jer 30, 8, 9, Jer 33, 14, Ez 37, 22, 24, Dán 7, 13-14, Dán 9, 24, Ám 9, 11). De az Újszövetségben szereplő tanúk is leginkább király mivoltát emelik ki (Lk 1, 32-33, Mt 2, 2, Ján 1, 49, ApCsel 5, 31, Kol 2, 10, Jel 1, 5, Jel 17, 14, Jel 19, 15-16). Sőt kigúnyolói is királyként illetik (Mt 27, 28-29, Mt 27, 37, Mk 15, 12, 26, Lk 23, 37-38, Jn 19, 19, Jn 19, 14, 21). Önmaga szintén ekként ismeri el hatalmát (Jn 18, 33-37, Jel 22, 16). Nem véletlenül, hiszen maga a Krisztus (Χριστός) fölkentet jelent, Isten fölkentjét, a Messiást, teljhatalmú urat, amint Szent Pál nyomán Szent Ágoston is így ír róla (De civitate Dei), akárcsak Szent Ignác (De regno Christi).
„Krisztust legfőbb törvényhozói, bírói és kormányzói hatalmánál fogva ugyanazok a jogok illetik meg a lelkiekben, melyekkel az államhatalom fel van ruházva a földiekben. Az ember nemcsak belső életében, hanem családi s nyilvános életében is, annak minden politikai, kulturális és gazdasági vonatkozásában köteles Krisztus jogait elismerni s törvényeit megtartani.”
(Csávossy Elemér SJ szócikke (Krisztus királysága). Bangha Béla (szerk.): Katolikus Lexikon. III. köt. Budapest, 1932. Magyar Kultúra-Pallas Rt. Nyomda. 142. old.)
Mindebből következően XI. Piusz Quas Primas kezdetű enciklikájában hangsúlyozza:
„Már régi általános szokás Krisztust bizonyos értelemben Királynak nevezni a kiválóság ama legfőbb foka miatt, amellyel az összes teremtmények fölé emelkedik. Így mondjuk, hogy az emberi ész fölött uralkodik nemcsak elméjének éle és tudásának gazdagsága miatt, hanem azért, mert Ő az Igazság maga és szükséges, hogy a halandó emberek az igazságot tőle merítsék és engedelmesen elfogadják. Hasonlóképpen uralkodik az emberek akarata fölött nemcsak azért, mert benne az isteni akarat szentségével tökéletesen egyezik az emberi akarat tisztasága és alárendeltsége, hanem azért is, mert sugalmazásával szabad akaratunkat úgy befolyásolja, hogy a legnemesebb elhatározásokra jutunk. Krisztus végül a szívek királya minden tudományt fölülhaladó szeretete, a szíveket megnyerő szelídsége és jósága miatt. Soha senkit úgy nem szerettek, nem szeretnek s nem fognak szeretni, mint Krisztus Jézust.”
(XI. Pius pápának a Krisztus-Király ünnepét elrendelő „Quas Primas” kezdetű apostoli körlevele. Ford.: Dr. Lepold Antal. 2. kiadás. Budapest, 1926. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 6-7. old.)
XI. Pius idézett utolsó mondatára mondhatnók, sokan nem szeretik, sőt elutasítják Krisztust. Ámde ne feledjük, tizenkét tanítványa között is akadt egy áruló. S tanítása mégis fennmaradt és továbbél, úgyhogy mindazok, akik egészséges társadalmat akarnak, őt tekintik most is királyuknak.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
