„A bajok már az égig nőttek és hogy mivé fejlődtek, annak vázolására csak két példát említek meg. Mind a kettő a nemzetközi pénzhatalom megszervezettségét tárja elénk, amellyel a nemzeti állam életére törnek, megingatva az emberekben a nemzeti életbe és a nemzeti eszményekbe vetett hitet és bizalmat.”

Nem mai sorok ezek, mégis hajszálpontosan mutatják, miben élünk. Az 1929 és 1933 közti világgazdasági válságra való reflexióként fogalmazódott meg. S aki leírta, két példával is szolgált erre:

„1927-ben, mikor a gyáripari és mezőgazdasági termelés értéke legkiválóbb nemzetgazdászaink számításai szerint egyforma volt, az összes állami egyenes adók 41 %-át a mezőgazdaság viselte, míg a részvénytársasági formát viselő nagyipar, nagykereskedelem és bankérdekeltségek az összes állami egyenes adóknak csak 7, 5 %-át fizették, ugyanannyit, mint az elszegényedett kisiparosság. Hogy itt mekkora az aránytalanság, azt legjobban a puszta számok bizonyítják.

Másik példa. 1928-ban az egész mobil tőke bevallott vagyonadóalapul 373.1 millió pengőt, jövedelemadó-alapul 16.5 millió pengőt. Ebben a bevallásban benn foglaltatnak a betétek, a részvényvagyon, betéti társaságoknál vállalt tőkerészesedések, magánúton kihelyezett tőkék, sőt a külföldi követelések is. Hogy ezen a téren mekkora volt az eltitkolás, arra jellemző, hogy a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó bankoknál elhelyezett betétállomány és részvénytőke 3.507 millió pengő volt.

A mobil tőke tehát vagyonának csak 10 %-át vallotta be vagyonadóalapul, a 90 %-át eltitkolta.”

(Dr. Tamás József: Prohászka Ottokár társadalomszemlélete. 2. kiadás. Budapest, 1934. Korda Rt. Nyomda. Magyar Fiatalság Könyvei 1. 6. old.)

Egyszerűen sokkoló számok! Mintha maiak lennének. Amikor már jó ideje semmilyen pénznek sincsen aranyfedezete.

„A munka joga az, hogy csak a produktív munka szerezzen. A tőkének ezt el kell ismernie, és akkor a tőke és munka nem ellenségek, hanem a legtermészetesebb szövetségesek lesznek.” (U. ott, 50. old.)

Igen ám, csakhogy járhatatlan mind a szabad versenyt hirdető kapitalizmus, mind a kollektivizmust ígérő kommunizmus és az individualizmust erőltető liberalizmus útja. Ráment erre lassan két évszázad.

„Az emberiség nyomorának előidézője a szabad verseny folytán kialakult nagy gazdasági hatalom, a bankok és a pénztőke urai, amelyek a hitellel a gazdasági test vérkeringése fölött uralkodnak. Ezek ezer titkos összeköttetéssel megszervezték uralmukat az államok felett, amelyek ahelyett, hogy pártatlanul, minden érdekharctól távol, egyedül csak a közjóra és igazságosságra törekednének, önös érdekek akarattalan, megláncolt rabszolgái lettek.”

XI. Pius pápa írta mindezt „Quadragesimo anno” kezdető apostoli körlevelében, hivatkozva Aquinói Szent Tamásra: „a rend egység a jól tagolt sokaságban” (Summa contra Gentiles III. 71, Summa Theologiae I q 65, a 2.).

Ám hol van ma rend? A legkisebb terheket továbbra is a bankok viselik. Jó lenne már egy közgazdászt olvasnunk, hogy mégis – miért?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info