A Hunhír hasábjain 2015 óta számos cikkben fejtettem ki a modern népvándorlás, migráció veszélyeit a magyar és az európai civilizációra. Csak röviden, a harmadik világ hatalmas demográfiai robbanása, a víz és az élelmiszerek, a normális életfeltételek hiánya természetszerűen váltja ki a törzsi, vallási, politikai konfliktusokat, melyek a migráció közvetlen okai. Közben Európa liberális, szabadkőműves vezetői feladva az európai, nemzetállami jövőképet, egy multikulturális és multietnikus társadalomkép, vízió téveszméjétől vezérelve, ezt politikai megnyilvánulásokkal alátámasztva, jogi formulákkal telepítik be a vákuumhatásként működő Európába Ázsia és Afrika népességtöbbletét. E tömeget teljesen eltérő kultúrájukkal, mentalitásukkal óriási veszélyt jelenthetnek Európa civilizációjára, jogrendjére, az évszázadok alatt kifinomult emberi jogokra, szabadságára. Az Európába beáramló fiatal, műveletlen és fanatikus tömegek magukkal hozhatják a terrorizmus, a polgárháború, végső soron az európai civilizáció megszűnésének veszélyeit is.
Ezért volt történelmi súlyú esemény a magyar kormány által, a kötelező kvóták ellen kiírt népszavazás. Tudjuk, a népszavazás jogi eredményességéhez az 50 százalékot meghaladó érvényes szavazat a szükséges.
A végeredmény ismert, a magyar állampolgárok mintegy 43,6 százaléka járult az urnákhoz, az érvényes 41 százalék feletti szavazat elsöprő, 98,3 százalékos többsége utasította el az EU erőszakos kvótáját. Ez már önmagában is nagyszerű eredmény, a magyar társadalom kiállása az EU diktátum veszélyes következményeivel szemben. Ez volt a magyar társadalom véleménye, álláspontja. Ezzel szemben lényegileg nem is létezik hazánkban semmiféle más, vagy értékelhető ellenvélemény.
Ez számszerű eredmény magában is jelentős erőt mutat, azonban a jogi érvényességhez sajnos hiányzott még pár százezernyi szavazat, mely még markánsabb jogi, politikai érvénnyel utasította volna el az EU diktátumát. Itt meg kell jegyeznünk, e népszavazás a hazai népszavazások eddigi történetének második legnagyobb részvételi arányát produkálta. Megközelítőleg hozta az önkormányzati választások részvételi arányait, 18-20 százalékkal maradt el a parlamenti választások átlagos arányaitól. Tehát még ennyi, 18-20 százaléknyi igenlő szavazat esetében is döntő többséget jelentett volna az EU kvótadiktátumra adott nemleges szavazat. Talán ezért is tartották vissza szimpatizánsaikat a betelepítést pártoló liberális politikai erők.
Talán nem ártana elgondolkoznunk azon, hogy miért is nem jelent meg az urnák előtt a szavazópolgárok több mint fele?
A balliberális ellenzéki pártok demagógiájának hatása maximálisan 15-18 százalék közötti szavazó távolmaradását eredményezhette. Mindenképp közöttük is különbségeket lehet felfedezni. Az extrém liberális, szabadkőműves befolyás alatt álló erők: DK, Együtt, PM, esetében várható volt a távolmaradás.
Megnyilvánulásaikból egyértelműsíthető, hogy nemzetromboló európai liberális és szabadkőműves körök hazai képviseletét látják el. A másik SZDSZ utódszervezet, a Magyar Liberális Párt legalább felhívta szavazóit alkotmányos, állampolgári kötelességeik teljesítésére.
A legnagyobb öngólt az MSZP és az LMP rúgták. Ha egy a jelenkort kutató párttörténész veszi a fáradságot és megírja az MSZP történetét a bukások, meghasonlások sorozatát tárhatja majd a közvélemény elé. A párt nemcsak messze eltávolodott a hajdani nyugat-európai baloldal (a szocialista Mitterand, Felipe Gonzalez, Craxi, Palme, Soares, az eurokommunizmus stb.) társadalompolitikai koncepcióitól, de hazánk esetében a baloldali és liberális hagyományokat követve a nemzeti értékrendszerrel is szembefordult. Nem volt elég a 2004 december 5-ei árulás, ma is a rossz oldalt választották. Hozzájuk képest még a mára csekély politikai befolyással rendelkező Munkáspárt is hazafiasabb módon nyilvánult meg, mikor felhívta szimpatizánsait a nemleges szavazatra.
Szintén rossz utat választott, a viszonylag jelentős intellektuális és politikai súlyú vezetője távozását követően vezetési válsággal küzdő LMP, mely egyébként számos esetben mond ki fontos részigazságokat. Azonban úgy tűnik, hogy felső- és középszintű vezetése nem ismeri fel a hazánkat és Európát veszélyeztető folyamatokat. Úgy tűnik még nem tisztázott, hogy mi a fontosabb: egy hazafias zöld mozgalom, vagy Daniel Cohn-Bendit iránymutatása.
A történelmi egyházak vezetőinek határozott és egyértelmű kiállása, mozgósítása önmagában is eldönthette volna a népszavazást. A bizonyos társadalompolitikai és teológiai kérdésekben néha vitatható álláspontot képviselő református egyház, mint önálló nemzeti egyház ez esetben egyértelműen kiállt a nemleges szavazat mellett, ez pozitívumként értékelhető. Sajnos a római katolikus egyház esetében nem beszélhettünk egységes álláspontról, bár egyes nagy tekintélyű vezetők kiálltak a nemleges szavazat mellett, mások viszont nem foglaltak egyértelműen állást. Ettől függetlenül a konzervatív katolikus hívek minden bizonnyal tömegesen mentek el szavazni a nemzeti és a keresztény értékek védelmében és ez értékelhető.
Sajnos hiányzott evangélikus egyházunk és vezetői elutasító álláspontja is.
Teljesen egyértelmű, hogy e népszavazás esetében-akárcsak a 2004 decemberi kettős állampolgárságról tartott szavazás esetében sem-nem pártügyekről, hanem rendkívül fontos nemzetpolitikai, sőt ez esetben európai kérdésről szavazhattunk. Miért maradtak távol e fontos, az ország jövőjét meghatározó kérdéstől olyan jelentős tömegek, melyek saját sorsuk, jövőjük perspektíváit, fenyegetettségét sem ismerik fel?
Sajnos nagy tömegekben nyert tért a szinte teljes apolitikusság, mely minden korszakban létezett. Ma ezt felerősítik a kiáltó szociális igazságtalanságok, a perspektívátlanság, a jövőkép, egy hatékony nemzetpolitika, társadalompolitika, egy helyes nemzeti-közösségi oktatáspolitikai koncepció hiánya még a jobboldalon is.
Lehetséges, hogy a szavazók mintegy 35 százalékát jelentő réteg teljesen érdektelen, közömbös, vagy frusztrált módon viszonyul még a legfontosabb politikai kérdésekhez is? Lehet, hogy ezt még a szociológusok sem tudják megmagyarázni? Talán nem érzik magukat a nemzeti közösség részének. Az egy nagyon érdekes szociológiai kérdés, hogy a magyar társadalom mintegy 30-40 százaléka lényegében miért indifferens mindenfajta politikai-ideológiai, vagy vallási hatástól, befolyástól? E kérdésre csak hipotetikus válaszokat adhatunk. Egyrészt minden társadalomban létezik egy teljesen apolitikus, érdektelen réteg, másrészt ez lehet a kommercionális tömegkultúra hatása is. Biztos, hogy vannak e közegben is hasznos, értékes és tehetséges emberek, de láthatóan bármiféle ideológiai vagy vallási hatás, közösségi gondolkodás irányában közömbösek, érdektelenek. Sajnos a magyar társadalom nem jelentéktelen rétegei lényegében biologizmus szintjén, egy részük szinte, mint biomassza él.
Az lenne a jó, ha egy helyes társadalompolitika, oktatás segítené beemelni őket is a nemzet közösségébe, tudatosítaná bennük a nemzeti-közösségi értékeket, érdekeket és kötelességeket.
Mindentől függetlenül, a magyar társadalom felelősen gondolkodó rétegei egyértelmű választ adtak a népszavazáson feltett kérdésre. Ezt már csak az alkotmányos szabályozás követheti. Az elsöprően egyértelmű magyar döntést remélhetően európai láncreakció fogja követni.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
