A sorsdöntőnek joggal nevezhető népszavazásra a szavazásra jogosult magyar honfitársaink jóval kevesebb, mint 50 százaléka ment el szavazni. A többiek találtak maguknak politikai vagy egyéb kifogást, hogy miért nem élnek jogukkal, hogy elmondják véleményüket ebben a kérdésben. És ez nem az első ilyen részvételi arányú népszavazás volt.

A szavazás a szükségesnél alacsonyabb részvételi arány miatt jogi értelemben érvénytelen. Nem több, mint egy nagy közvélemény-kutatás.

Ezek után mondhatjuk-e még magunkról, hogy mi Petőfi és Kossuth népe vagyunk?

Bármilyen fájdalmas leírni, de nem mondhatjuk. A körülményeket ismerve valószínűleg maga Petőfi és Kossuth is visszautasítaná. Kádár és Horn népe lettünk. A harmadik nevet nem is merem ideírni.

De ne örüljenek a hazaárulók, se a biztatásukra otthon maradók, mert mi nem adjuk föl. Soha nem adjuk föl.
Küzdünk, és bízva bízunk továbbra is, mert máshogy nem tehetünk, és a lelkiismeretünknek kell csak megfelelnünk.

Egészen biztos, hogy nem a sunnyogó többségnek van igaza, ezt az elkövetkező hónapok nagyon durva egyértelműséggel fogják bebizonyítani.

Dr. Nagy Gergely – Hunhír.info