Távol álljon tőlem bárminemű gnosztikus-manicheus világlemondás, ettől függetlenül tény, hogy jó ideje környezetünkben szinte minden fordítva van. A normálist az abnormális váltotta fel.
Egyszer elmeorvosok próbát tettek, miként lehet legegyszerűbben kiszűrni, ki alkalmas intézetükbe betegfelvételre. Megtöltöttek egy kádat színültig vízzel, majd a pácienseknek egy vödröt és bögrét nyomtak a kezükbe, hogy ürítsék ki. Mindjárt jelentkezett is valaki: „Természetesen a vödröt választom, azzal könnyebb kimerni a vizet!” Mire meg is kapta a választ: „A dugót kellene kihúzni a kádból. Ez a megoldás. De Ön nem ezt választotta, úgyhogy mindjárt kap szobát intézetünkben.”
Óhatatlanul is ez ötlött emlékezetembe, amikor a minap a Facebookon a következő bejegyzést olvastam: „Kíváncsi vagyok, tud-e valaki az úgynevezett lajosmizsei fénysorompón kívül olyan sorompóról, amely Budapesten belül nagy forgalmú főútvonal forgalmát akadályozza, akár hosszú percekre is? Az említett sorompó Kispest és Pestszentlőrinc határán az amúgy is túlterhelt és lámpákkal sűrűn ellátott Üllői út forgalmát akasztja meg naponta, gyakran száz méteres torlódásokat okozva. A vonat érkezése előtt már percekkel leállítják a forgalmat, és annak elhaladása után sem lehet rögtön indulni. Több évtizede nem tudják megoldani ezt az alapvető problémát, például egy vasúti felüljáró megépítésével, de még a fénysorompó és a lámpák ésszerűbb beállítása és összehangolása sem sikerül. Az átlagemberek érdeke fabatkát sem számít…”
Ez pontosan olyan, mint lakóhelyemen, Káposztásmegyeren a villamosközlekedés. Ahhoz, hogy a BKV-bérletet rendszeresen vásárló földi halandó eljusson a lakótelepről a villamoshoz, egy forgalmas út megállítja, hogy a zebra előtt rostokolva kelhessen csak át rajta. A kiváló városépítészek itt is szinte mindent fordítva csináltak. No de persze vigasztalódjunk, hiszen mi ez ahhoz képest, ami valaha Moszkvában volt! Ott például úgy építettek „felhőkarcolók”-at (huszonvalahány emeletes tömbházakat, amelyeket a szovjet gigantománia így nevezett), hogy kifelejtették belőlük a toalettet. Még emlékszem, amikor erről gyermekfejjel hallottam, azt hittem, áprilisi tréfa az egész. Aztán rájöttem, hogy nem, éspedig onnan, hogy aztán egyszer kezembe került egy antikvár könyv, amiből egy moszkvai képeslap hullott ki, valamikor a hetvenes évekből való. Pár sor állt rajta, magyarul: „Alig várjuk hazamenetelünket, hiszen például a WC a ruhásszekrényben van.” Mindjárt megértettem, miért is nevezték a kádári világot a legvidámabb barakknak… (Bár Bacsó Péter zseniális filmje, a tömény Rákosi-korszakot bemutató Tanú megannyi jelenete azonban sajnos így is naponta visszaköszön.)
Visszatérve az idézett esethez, úgy tűnik, azért a villamoshoz a zebrán még mindig könnyebb átjutni, mint azon az átkozott fénysorompón tovább haladnia a busznak. Persze, könnyebb az átjutás a zebrán, no de például csúcsforgalomban hányan nem tudnak időben eljutni Újpest-Központba éppen emiatt! Megfigyeltem: ha ekkor jön a villamos, rendszerint pont akkor száguld át az úton egy autósztráda. Hiába a zebra előtt elhelyezett zöld nyomógomb, ilyenkor semmit sem ér. Ami pedig a fénysorompót illeti, olyan is előfordult már, amikor a villamos vagy a busz közel tíz percig rostokolt, míg végre indulhatott, hogy közben nem is jött a vonat. Erről pedig eszembe jutott: annak idején az általánosban fizikaórán arra a kérdésre, mit jelent, ha a fénysorompó fehéren világít, az volt a válasz, azt, hogy működik. Ez nem vicc!
A lajosmizsei fénysorompó miatti dugóról panaszkodó azt írta továbbá: „Az is jellemző egyébként, hogy amint megjelentek a multinacionális cégek az Üllői út mentén, azonnal biztosították a hozzájuk való minél kényelmesebb lekanyarodást a főútról újabb lámpákkal, amik megint csak nehezítették és azóta is nehezítik a közlekedést.”
Hja kérem alássan, terelni kell a magyar birkákat a brüsszeli vályúhoz. Ebben viszont nincs, nem lehet forgalmi akadály!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
