Úgy tűnik, hogy mára, a XXI. század elejére Európa liberális, szabadkőműves vezetői számára kimerült, megszűnt az eddigi európai keretekben megfogalmazott jövőkép, ezt feladták valamiféle multikulturális, kiszámíthatatlan, körvonalazhatatlan jövőképért.

Mondjuk ki nyíltan, ez az európai önfelszámolás, önfeladás jövőképe.

Ha megpróbáljuk az európai liberális vezetők által vizionált jövőkép várható következményeit körvonalazni, akkor megállapíthatjuk, hogy az perspektívájában az európai civilizáció felszámolását is eredményezheti. Itt nem pillanatnyi döntésekben, vagy „több Európában” kell gondolkodni, ugyanis e jelszavak megfogalmazói nem folyamatokban gondolkodnak.

Már a korábbi, a témával foglalkozó írásokban említettük az 1925-ös Kalergi-tervet, mely egy”kevert, eurázsiai-negrid fajt” prognosztizál Európában. A Population Division című, 2000-es ENSZ-ajánlás 2025-ig 159 millió ázsiai, afrikai ember betelepítését tervezi. Brock Crisholm volt WHO vezető szerint egy egységes eurázsiai fajnak kell Európában kialakulnia.

A demográfiailag hanyatló, a még nemzetállamokból álló, 450 milliós Európában jelenleg mintegy 50-80 milliós ázsiai-afrikai, alapvetően iszlám vallású tömeg él. A szubszaharai térség, Közel-Kelet demográfiai értelemben robbanó térségeiből akár 100-150 millió ember is elindulhat és el is el is juthat Európába.

Tehát, ha így még több lépcsőben is, de megjelennek, beérkeznek a bevándorlók, megváltoztatva Európa etnikai, vallási, faji identitását. Az első lépcsőben, mint már ma is láthatjuk, enklávék jönnek létre Európa nagyvárosaiban. Ezek az enklávék, mint már ma is láthatjuk, túlnyomórészt nem képesek az integrálódásra, az európai civilizáció, jogi-, vagy szabadságeszmény elfogadására.

Lényeges vonásuk az iszlám vallási fundamentalista elveknek a mindennapi élet alapkövetelményeivé történő alakítása, érvényesítése.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek, nincsenek közöttük, akik elfogadják az említett normákat, de ez sajnos nem a többség. Ez egyszerűen megmagyarázható az itt élő, vagy a folyamatosan ide érkező tömegek szociális, kulturális, iskolázottsági, életkorbeli, mentális, pszichológiai jellegzetességeiből és szintjéből. E tényezők egyértelműen a vallási fanatizmus irányába vezetik, sodorják e tömegeket, mely lényegileg nem is összeegyeztethetőek az európai civilizáció, szabadság, jogszerűség alapelveivel.

Számos ilyen megnyilvánulás már előre prognosztizálható a jelenlegi megnyilvánulásokból. A nőkkel szembeni erőszakos fellépés, alárendeltként felfogott szerepük a törzsi kultúrákból származik. Szintén innen ered az európai lakosság ellenségként kezelése, a Dzsihad hirdetése, mely többségbe kerülés esetén elképzelhető következményekkel járhat. De innen származhat az európai egészségügyi, oktatási stb. szolgáltatások elutasítása.

A több lépcsőben, folyamatosan érkező, integrálhatatlan áradat tovább erősítheti az említett enklávékat, egyre erősebbé teheti az európai és keresztény civilizációra nehezedő nyomást, a végső soron pedig, elméletileg elvezethet az európai civilizáció és nemzetállamok végső feloldásához egy nagy olvasztótégelyben. Svédországban talán most teszik már meg az első lépéseket a korábbi svéd identitás multietnikussá változtatásában. A korábbi lépések Gusztáv Adolf és XII. Károly királyok a nemzeti identitásképből történő eltávolítása voltak.

Az említett folyamat természetes kísérőjelensége lehet a különféle törzsi és vallási indíttatású terrorizmus és konfliktusok importálása, etnikai, vallási háborúk, a bűnözés, az egészségügyi viszonyok romlása. Mindennek legelső csíráit, megnyilvánulásait már ma is láthatjuk.

Jelen pillanatban a befogadó nyugat- és észak-európai államok még talán rendelkeznek az e tömegek elhelyezéséhez, befogadásához szükséges financiális eszközökkel, infrastrukturális feltételekkel. Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Svédországban viszonylag jelentős számban állnak rendelkezésre a két világháború között, majd a második világháború utáni évtizedekben az állami szociálpolitika által épített lakások (Olaszországban a Case popolari), melyek alkalmasak lehetnek bizonyos mennyiségű migráns elhelyezésére, de ennek is megvannak a határai. Hazánk esetében még erről sem beszélhetünk, egyszerűen nem is lenne hová telepíteni a kvóta alapján elhelyezendő migránsokat.

Groteszk, hogy az európai liberálisok – természetesen közéjük lehet érteni bizonyos szociáldemokrata és kereszténydemokrata vezetőket és csoportokat is -, akik eddig a hirdetői voltak a legszélsőségesebb individuális jogoknak, akarva-nem akarva olyan világot építenek, mely rövid idő alatt megsemmisítheti Európa hosszú idő alatt kivívott egyéni és politikai szabadságjogait.

Egyre erősödő támadások indulhatnak a keresztény intézmények, egyházak, a hagyományos nemzeti kultúrák ellen. Fokozódhatnak a női egyenjogúság elleni fellépések, a nők elleni erőszak.

Érdekelne, hogy az európai zsidó vezetők mely álláspontot alakítanak ki e kérdésben. Ismert, hogy balliberális és szabadkőműves befolyás alatt álló csoportjaik a multikulturális társadalom hívei. Ugyanakkor az is tény, hogy szinte az első célpontjai lennének az iszlám vallási fundamentalizmusnak, gyorsan megszűnnének a holokauszt túldimenzionálására épített kedvezményeik, előjogaik. A reális, felelős francia zsidók már kiálltak Le Pen mellett, felismervén az őket is fenyegető veszélyeket. Természetesen választható út lehet a Török Birodalom, vagy más történelmi iszlám államok kriptozsidói, a dimmik helyzete is.

Minden bizonnyal gyorsan, kegyetlenül el lennének intézve az európai liberálisok által támogatott, védelmezett deviáns elemek (pedofilok, drogosok, alkoholisták stb.).

Szintén brutálisan elbánhatnak a liberálisok által dédelgetett szexuális devianciákkal, hiába merítgetnek jelen pillanatban az európai liberális elitek homoszexuális igényeire a migránsok közül. Összességében ez lenne a legkisebb probléma.

A tét azonban sokkal nagyobb. Az európai, a 2500 éves, hellén-római, keresztény-germán civilizációnak a jelenlegi Európa földrajzi-politikai határai közötti megőrzése. Azé az Európáé, melynek a fentiekben említett antik és újkori expanzióján ugyan már rég túllépett a történelem, azonban eredeti kiindulópontját, otthonát, civilizációját meg kell tudnia védeni.

Mi magyarok következtetéseket, tanulságokat vonhatunk le a történelmi Magyarország széthullásából, ahogyan példaként a visszaszerző háborúk után a munkaerőhiány pótlására betelepültek a Bánát és Dél-Erdély területére a románok. Bizonyos megyékben többséget képezve 1784-ben, 1848-49-ben szembefordultak a magyarokkal. 1848-49-ben magyarellenes népirtásokra került sor, járásnyi területek néptelenedtek el. A nagyságrendileg jelentősebb mértékű jelenlegi folyamatok Európa számára jelenthetik hasonló folyamatok veszélyeit, lehetőségét.

Számunkra ugyan természetesen hazánk a legfontosabb, de ezt az egész problémát egy, a természetes határaitól megfosztott, medencefenékre kényszerített, 10 milliós ország önmagában nem is lehet képes megoldani. A kvóta csak egyszeri, számos új kvóta követheti, a beáramlás függvényében.

Természetesen segíteni kell, segíteni lehet Európának, a fejlett nyugati világnak az érintett kibocsátó államokat. Tőkekivitellel, az infrastruktúra, az oktatás és az egészségügy fejlesztésével, azonban a hagyományos civilizáció és értékrend lerombolásával fenyegető, nagy, integrálhatatlan tömegekre nincs szükség. A kínaiak is ezt teszik, bizonyára rövid időn belül jelentős fejlődést, eredményeket fognak felmutatni.

Ha az említett régiókat elhagyja 100-150 millió ember az ott csak csekély mértékben lenne észrevehető, Európa civilizációját viszont lerombolhatják.

Ezért tehát létfontosságú Európa számára is egy láncreakció elindítására, a civilizáció megvédése, a nemleges szavazat minél több honfitársunk által történő határozott kimondása. A jelenlegi kvótát újabb kvóták sorozatai követnék, ezért szükséges a magyar nemzet példa-, és iránymutatása Európa számára.

Károlyfalvi József – Hunhír.info