Nem tévedés, szó szerint ezt olvastam az imént H. Á. honlapján. H. Á. olyan, mint a nemrég elköltözött E. P. Kőbányai János fogalmazása szerint egy „bicikliző majom”.

Elgondolkodom. Lehet, hogy – bár félve kérdezem – e kiváló Lukács György-tanítványhoz képest egy Martin Luther nem is olyan ellenszenves? Luther ugyanis halála előtt azon kesergett leveleiben, hogy amióta mozgalma elterjedt Európában, az erkölcstelenségek ennyire elszabadultak.

H. Á. azonban más, ő nem kesereg ezen. Számára hófehér és szurokfekete a világ. Éspedig etnikai alapon. Szemében mindazok, akik jó helyre születtek, legyenek amúgy akármennyire is – nem származásuk, csak magatartásuk alapján – közmegvetésnek kitettek, csak hódolatra méltók, nem bírálatra. Mert nem, nem tudok mást következtetést levonni mindabból, amit honlapján közzétett – amolyan bemutatkozásként:

„Amerikában, aki zsidózik, cigányozik, melegezik, azt másnap elbocsátják állásából. Nem kell az államnak fellépnie. A munkaadók, a kollégák nem tűrik, hogy rasszista beszéd szaporodjon el a környezetükben. Ha a gyerek nem hallja, akkor ő maga nem fogja a gyűlöletbeszédet használni. Viszont ha hallja, könnyen előfordulhat, hogy a következő generáció is használja majd.

A gyűlölet nyelve ugyanis ragadós, generációról generációra száll. Amit hallunk az apánktól, az a fülünkben marad, és gyakran ismételjük. Ha nem hallunk ilyesmit, nincs mit ismételnünk. A gyűlöletbeszéd megerősítése, szorgalmazása a jövő generációra kiható bűnös politika, amikor a rasszizmus, a frusztráció számára rasszista szövegeket szállítanak, és persze bizonyos embereket kijelölnek, akik ellen a gyűlöletnek irányulnia kell.”

És ha valaki az üdítő szabadság hazájában keresztényezik? Azt is elbocsátják rögvest állásából? Ámde találtam még egy beszédes bekezdést úgyszintén honlapján olvasható önéletrajzában:

„A holocaust Isten büntetése volt a bűneinkért. Megváltás az asszimilációtól. Ha nincs holocaust, a zsidóság eltűnik. De Isten meg akarta menteni a zsidóságot, nem elveszejteni. Azzal, hogy ránk küldte Adolf Hitlert, menekült meg a zsidóság. Ettől nem asszimilálódott egészen.”

Kár, hogy ezeket a bűnöket nem részletezte. Mindenesetre az ember nem tudja, hány H. Á. létezik. Melyik arca az igazi? Egyáltalán, hány arca van? Lehet, hogy tévedek, de a néhai birodalmi vezérről eddig nem hallottam még őt ekként nyilatkozni.

Ám itt van egy sokszor emlegetett szó, az asszimiláció. Szegény jó Csoóri Sándor kapott is a fejére rendesen, mert e fogalmat másként értelmezte, mint a zsidóság bizonyos köreiben szokás. Ezt annak apropóján írom, hogy a Mazsihisz honlapja ma ezt közölte:

„Ünnepélyes keretek között írt alá együttműködési megállapodást a Kaposvári Egyetem vezetése az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemével annak keretében, hogy a Rippl-Rónai Művészeti Kar ettől a félévtől elindította új kurzusát a magyarországi zsidó kultúráról és művészetről.”

Rippl-Rónai apai ágon sváb, anyai ágon horvát volt. Művészete nem merített többet a zsidó entitás megörökítéséből, mint mondjuk Munkácsy Mihályé vagy Csontváry Kosztka Tivadaré. Akkor miért e görcsös igyekezet, most akkor ki, mikor és kit asszimilál?

No de visszatérve H. Á. címbeli idézetéhez, nem tudom, mit szólnak hozzá a tudós rabbi urak? Ha elfogadják, mikor értékelik át gyökeresen történelemszemléletüket?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info