Értesülve Budaházy György és társai elítéléséről, az ember azt hihetné, már nem lehet tovább fokozni az abszurditást. Pedig lehet. Van egy nagybetűs hivatal. Nem írom ide a nevét. Felesleges. Mindenki ismeri. Ám működése fortélyait nem feltétlenül.

A nagybetűs hivatal két alkalmazottja megjelenik egy könyvesboltban. Tettetett érdeklődést tanúsítva a portékák iránt, hosszas tanakodás után vesznek egy olcsó újságot. A lehető legolcsóbbat. Az eladó átveszi a csekélyke összeget. Elköszönnek, majd tíz perc múlva visszatérnek, s felmutatják hivatali igazolványukat. Jegyzőkönyvet vesznek fel. Az eladó adócsaló. Se blokkot, se számlát nem adott. Megkárosítja a nagybetűs ÁLLAM pénzét. Amiért most aztán fizethet. Százezret.

Lassan másfél évtizedes történet ez. Egy a sok közül, persze. De lehetne tegnapi is. Olvasok ugyanis egy friss hírt. Egy idős bácsi éppen összepakolta már kicsiny portékáját és ballagott volna haza, amikor egy hölgy utána rohant és leszólította, legyen kedves adni neki egy fej hagymát. A bácsi rögvest adott is a hölgynek egyet, aki megkérdezte, mivel tartozik? „Ugyan már, semmivel, lelkem.” Ám a nő kötötte az ebet a karóhoz: ingyen nem hajlandó elfogadni. „Rendben akkor adjon ötven forintot.” A nő ennek eleget is tett, majd előkapta hivatali igazolványát és közölte, ellenőrzés volt és legyen kedves vele fáradni, ahol megírják a jegyzőkönyvet. Háromszázezer forintra bírságolta a hivatal a bácsit „adócsalás”-ért!

Idézhetnők most Tiborc panaszát: „Aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.” Hallom persze előre a hivatal verdiktjét: „Kérem, a törvény az törvény, kicsiben és nagyban egyaránt!” Nincs alóla kibúvó. Ám jó, legyen. De akkor mi a helyzet nagyban? Miért élveznek adómentességet a multinacionális áruházláncolatok öt éven át?

Hányszor hallhattuk az elmúlt huszonvalahány évben: „Most már végre jogállamban élünk.” Ilyenkor önkéntelenül is eszünkbe juthatnak a korábbi, de hasonló szlogenek. Az olyanok, mint volt például az, hogy „a szocializmusban a dolgozó népé minden hatalom”. „Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga.” – írta viszont egykor a költő. Ha ez igaz, akkor ma ezerszer inkább, mint amikor ezt írta. Mert ha nagyban is úgy járna el a hivatal, mint ahogyan kicsiben, nem lenne olyan az államkassza, mint amilyen, s következésképpen az ország sem.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info