Olvasom a Bayer Zsolt kitüntetése miatt önmagukat szétordibálók elmeorvosért kiáltó sorait. Függetlenül attól, ki miként ítéli meg Bayer pályáját, ami sok, az sok. (Nem mellesleg még a Munkáspárt is elhatárolódott tőlük fészbúkján.) Ülnek hipermodern szentélyeikben és osszák az észt. Ők, a tévedhetetlenek.

A világtörténelem egyik leggyűlöltebb politikusa jutott eszembe, aki hajdanában-danában azt írta, hogy aki vezető akar lenni, ismerkedjen meg tenyere kérgességével. Végezzen fizikai munkát. Ennek során járjon emberek közé. Ne szociológiai pamfletekből énekeljen himnuszt a munkások szegénységének felszámolásáról, a proletárok bérnövelésének elodázhatatlanságáról. Menjen le velük a bányába, vagy akár csak negyedórát töltsön el a talponállóban velük, aztán utána szónokoljon a világmegváltásról.

Pontosan ez jutott eszembe, amikor ama hírhedt pesti liberális jogvédők Bayer kitüntetése miatt való mocskolódásait olvastam. Lerí róluk a dologtalanság. Náluk a „munka” örökösen a náluk tehetségesebbek szapulásában, lejáratásában merül ki. Ugrásra készen várják, kibe rúghatnak bele. Ez az életelemük.

Aztán eszembe jutott egy nemrégen fészbúkon megjelent vallomás is:

„Kórházban voltam két helyen. Mindkét esetben négyen voltunk és hetven felettiekkel. Először megrémültem. Aztán azt tapasztaltam, hogy igen, a mai idősek emberségesek, kifinomult intelligens emberek. Imádtam velük beszélgetni és hallgatni az élettörténetüket. Mindezeken túl az egyik osztályon fiatal, a másik osztályon idősebb, főleg férfi orvosok voltak. Sokakat meglepett, de nagyon jól éreztem magam bent. Ott mindenki figyelt a másikra. Minden rezdülés, minden információ fontos. Oda-vissza. Kulturált emberek. Speciális belgyógyászok és sebészek, akik naponta akár négy-öt műtétet csináltak, embereket mentenek és éjjel ügyeletben is maximálisan helytállnak, na ők, akik el lehetnének szállva. De nincsenek. Egyik se. Az Audi, BMW ott van a seggük alatt. Viszont ezzel kimerül a dolog. Nincs a fülükön a telefon. Egyáltalán nem rázzák a rongyot. Hatalmas tisztelet feléjük! Viszont az, hogy feltud valaki mutatni egy-egy dolgot és már elszáll, kamuzik, rátesz még egy lapáttal, na ez túlzás.”

Persze azok, akik most Bayert szapulják mindazért, amiért nem kellene, még „egy-egy dolgot” sem tudnak felmutatni. Hacsak a nemzetünk, sőt általában a minden érték iránti gyűlölet általuk való megannyi megnyilvánulását nem soroljuk közéjük.

Eltűnődöm. Vajon hogyan alszanak ezek? Én a tizedétől felfordulnék, mert nem hagyna nyugton a lelkiismeret. De ők nem, nem és nem. Utálják mindazokat, akik nem cseresznyéznek velük egy tálból, akik nincsenek maguktól elszállva.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info