Valaha – gondoljunk csak Petőfire! – fogalom volt a kocsma. A faluvégi kurta kocsma. Petőfi alighanem forog a sírjában. Miért is?

Rövid leszek s ezúttal sem a magam mondókáját, feltételezéseit – hogy ne mondjam, „összeesküvés-elméleteit” – fogom közhírré tétetni e helyen. Nem. Megtanított az élet már eddig is arra, hogy mindig és mindenhol a dolgot magát nézzem.

Így van ez most is, amikor ideidézek egy megsárgult könyvből néhány sort. Csekélység az egész, legyinthetnők – ámde mégsem:

„Sajátságos jelenség az édes hazánk multjában, hogy a korcsmákat sok évtized óta zsidók bérelték, s még ma is, midőn a korcsmajog az állam kezén van, legtöbb korcsmában zsidó a bérlő. A keresztény korcsmáros majdnem fehér hollónak mondható. – Hány millió forint folyt be a zsidók zsebébe a korcsmai hordókból, s evvel hány parasztbirtok jutott a zsidók kezébe? – A zsidó korcsmákban igen tüzes és forró pénzolvasztó készletek vannak. Vajha ezeknek erős fűtését a hivatott tényezők s ellenőrök mérsékelték volna: akkor nem égett el volna annyi keresztény hajlék!”

(Jedlicska Pál praelatus, esztergomi kanonok, érseki helytartó: Eszmék és Tanulságok. Budapest, 1908. Stephaneum Nyomda R. T. 225-226. old.)

Igen, amint láthatjuk, történetesen most tehát nem Petőfit idéztem.

No de ma mi a helyzet? Lehet, hogy megválaszolásához nem is kell már statisztika, mert egyetlen szóval kifejezhető: változatlan? Ha igen, miért? Erre keresem a kádenciát…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info