Bizonyára nem vagyok egyedül annak felismerésével, hogy filmklasszisaink hosszú évtizedekkel ezelőtt mennyire telibe találóan látták meg a jövőt, azaz a mát. A jövőt, ami nekik talán csak lázálmaikban élt, ámde mára valahogy valósággá vált sajnos.
Ilyen a Julian Szemjonov regénye alapján 1973-ban készült, tizenkét részes szovjet tévéfilm-sorozat, A tavasz tizenhét napja (Семнадцать мгновений весны). Története 1945 tavaszán játszódik Berlinben, főszereplője Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer, a német hírszerzés magas rangú tisztje, akinek azonban a valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, s a szovjet hírszerzés ezredese.
No de persze hogy, hogy nem, nem ez a lényeg mostan, hanem a film alábbi dialógusa. Ideillesztem:
„Egyik reggel Stirlitz beköszöntött Müllerhez, akinek az arckifejezése nem sok jót ígért.
– Herr Gruppenführer, történt valami? Csak nem Berlin elővárosában vannak megint az oroszok?
– Ugyan Stirlitz, hagyja már ezeket az ostoba bolsevik vicceket! Viszont borzasztó álmon volt! Láttam, hogy Németországban mi lesz a helyzet 2017 tavaszán!
– A frászt hozza rám, Herr Gruppenführer – mondta Stirlitz, de magában elégedetten mosolygott.
– Képzelje el Stirlitz, hogy a mi Németországunkban egy asszony a kancellár, a külügyminiszter pedig homokos. A hadügyminiszter is egy nő! A Daimler-Benz gyárban törökök dolgoznak. Németország fizeti a görögök és a spanyolok adósságait. Fáklyás menetek helyett szivárványos parádék vannak, a futballcsapatok nagy része is színesekből áll. Pénzt fizetünk a zsidóknak, és Amerikából egy szerecsen parancsolgat nekünk. Oroszország meg Ukrajnával és Szíriával háborúzik. A Führer szülőföldje – Ausztria – megint külön ország, és ott szakállas nők énekelnek.
– Ez teljesen bekattant! – gondolta Stirlitz, de nem szólt.”
Friss hír, hogy a Ferenc pápának nevezett José Bergoglio szerint a katolikusoknak bocsánatot kellene kérniük a homoszexuálisoktól, amiért őket annyiszor vegzálták és vegzálják ma is. Nos, egyedül az ő alakjának megidézése hiányzik csak a filmből. Amúgy minden tökéletes.
Persze bizonyára ma is vannak, ráadásul nem kevesen, akik szerint „teljesen bekattant” az, aki ugyanazt mondja, mint Stirlitz. Akik szerint mindegy, ki, mikor, mivel, hányszor hál. Remélem azonban, napjaik egyre inkább megszámláltattak.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
