No persze nem kell sokáig találgatniuk olvasóimnak, hogy kikről is van szó. Ha egy ország sportolói kiemelkedően teljesítenek, ennek csak örülniük lehet mindazoknak, akik annak földjén élnek, kapják hivatásukat, keresik kenyerüket, ha tetszik nekik az a kormány, amelyik a győzelmek alatt regnál, ha nem tetszik. És ha nem, akkor mi van? A gólokat ugyanis sohasem a kormánynak, hanem magának a nemzetnek lövik!
Itt akár be is fejezhetném, mondván, aki nem érti ezt, azzal felesleges erről bármit is beszélni. Végső soron tényleg úgy tűnik, az, de csak nem tudom megállni, hogy a lehető legteljesebb felháborodásomnak ne adjak hangot a „másság” – ráadásul feltétlen – tiszteletét hirdetők olimpikonjaink iránti viselkedése miatt.
Itt van például a Mazsihisz. Honlapján egy fikarcnyit sem olvashatunk az izlandi és portugál csapattal való mérkőzésünk dicsőségéről. Számukra ez egy nyúlfaroknyi cikket sem érdemel meg. Jó, persze, akinek nem szívügye Magyarország, a benne és érte élő mai nagyjaink tevékenysége, inkább ne nyilatkozzon. Lapítson.
Csakhogy ha az e holdudvarbeliek folyvást azt nyilatkozzák, ők magyarok, illetve hogy ők nemcsak zsidók, hanem magyarok is, akkor viszont borul a bili. Akkor nem mondanak igazat. Ha hazánk nyelvét beszélik, földjén élnek és kapják ott egzisztenciájukat, akkor elvárandó, hogy ilyenkor belőlük is kitörjön az, ami a hétévestől a hetvenévesig ilyenkor az ember ajkára jön: „Ria, ria, Hungária!” Származástól függetlenül.
Aki csak egy kicsit is ismer, tudja rólam, nem azt nézem sohasem, ki milyen származású, hanem hogy miként gondolkodik, mit tesz azért a közösségért, amelyhez tartozik. Akár mert oda született, akár mert ott lelt otthonra. Most sem teszek másként. Pajor Tamás volt tudtommal eleddig az egyetlen, aki a hazai zsidó értelmiség soraiból nyilvánosan szurkolóink mellé állt.
Szóval magyarok állítólag, mégsem érdekli őket valahogy sportolóink győzelme. Vannak, akik azt mondják, hogy a hazai zsidó értelmiségnek valójában csak egy töredékét képezik a liberális holdudvarhoz tartozók. Őszintén szólva nem tudom, így van-e, de ha igen, akkor kérdezem tisztelettel: hol van a többség? Ha magukat magyaroknak is vallják, ez miért nem nyilvánul meg részükről legalább ilyenkor?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
