Mindig mondom, érdemes a Mazsihisz honlapját olvasni, s most hadd ne részletezzem ezeregyedszer, hogy miért. Itt van hát előttem honlapján György Péterrel készített interjúja. Az „Ismeretlen nyelv” című legfrissebb könyve megjelenése kapcsán így fogalmazott György: „Nem lettem a szó belső értelmében zsidó, nem a hetiszakaszok és a micvák tagolják és rendezik be az életem, de annyiban zsidó lettem, hogy nagyon érzékeny vagyok arra, milyen az, amikor elmozdul egy identitás belső struktúrája.”Hát nem könnyű olvasni György Pétert, akárcsak sziámi ikertársát, Heller Ágnest.

No de maradjunk most mégis Györgynél, és fordítsuk le mindezt egy mondatban! Fütyül a zsidó vallási életre, de azért jaj de nagyon zsidó, ha övéinek körmére koppintanak bárkik is bizonyos viselt dolgaikért. Majd így folytatja:

„A legtöbbet egyébként éppen azok ártanak a méltatlan politikai pályát befutott tudós, Hóman Bálint tárgyilagos és méltányos megítélésének, akik a „korszellemre” hivatkozva próbálják mentegetni menthetetlen döntéseit: az ő szavaiból is világos, akárcsak a vele szemben ülőkéből, hogy egyikőjük sem tudhatta, nem tudhatta, mi az, ami felé sodródnak mindannyian. Ezért lenne érdekes megérteni őket, a neves és névtelen vagy csak szűk közösségükben eleven emlékezetű történelmi szereplők motivációit és sejtéseit. Hóman például minden valószínűség szerint, bár vétkei számosak és nyilvánvalóak, nem volt szimplán lelkiismeretlen gazember: megérteni, ítélkezés nélkül, hogy kik voltak valójában azok, akik a Síp utca termeiben üldögéltek akkor, 1935-ben és ’50-ben, vagy akik később úgy dolgoztak együtt napra-nap, egyébként a zsidósághoz valamilyen módon őszintén kötődve, hogy egymást jelentették fel a zsidó életet csendben megfojtó hatalomnál, ezt szerettem volna.”

Mondom, ember legyen a talpán, aki Györgyön eligazodik. Szóval szerinte a hazai zsidóság nem volt egységes régente sem. Arra céloz ugyanis, hogy a Síp utcai teremben jócskán „üldögéltek” olyanok, akik Horthyt megsüvegelték. Idéztem már jómagam is ezt bizonyító idézeteket rabbik tollából, Turbucz Dávid kutatásai alapján, nem másolom most őket ide. Hanem a lényeg, hogy egymást is feljelentették a kormányzói hatalomnál!

Színesedik a történet, mondhatnók. Elvárná persze az ember ilyenkor a forrásmegjelölést, az adatolást – de hát, amint tudjuk, György nem történész. Csak esztéta. Legalábbis papíron. Ám a desszert, szokás szerint, ezután jön csak:

„A magyar zsidó közösség, a hitközség elmúlt évtizedeit a holokauszt árnyékában élte le napról-napra, nem illesztette bele a zsidó történelem tragédiáinak sorába, nem tette fájdalmas történelemmé: minden gesztusukat ez az árnyék mozgatta.”

Nem semmi. A holokauszt árnyékában éltek 1944 után is! És mindezt Schreiber Sándor néhai főrabbira hivatkozva állítja. Érdekes. Idemásolok akkor most egy idézetet:

„Alig, hogy megtörték a szovjet csapatok az őrülten dühöngő fasizmus rendszerét, demokratikus államunk eltörölte a zsidóságot megalázó, megkülönböztető rendeleteket. Templomaink látogatottak Budapesten és vidéken. Az általános iskolák zsidó tanulói a fővárosban és a vidéken Talmud-órákban nyernek hitoktatást.”

Schreiber Sándortól való mindez, a Képes Magyar Hírek”-ben 1962. szeptember 15-én közzétett nyilatkozatából. Konklúzió? Ideje lenne Györgynek végképpen visszavonulnia, szellemi közhigiénia okából.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info