Olvasom a Magyar Fórum egyik írását (Csorja Gergely: Csurka igaza ma már kétségbevonhatatlan), s eszembe jut, hogy akkor, amikor 1992-ben Csurka István össztűzbe került, mumusnak kiáltották ki, féleszűnek, akinek csak „hagymázos kijelentései”, „hóbortos összeskövés-elméletei” vannak, de soha semmi konkrétummal nem tudja állításait alátámasztani… Hiába, úgy tűnik, szerte a világban, így pannon tájon is, ilyen a próféták örökös sorsa. Máig emlékszem 1992. augusztus 20-ára. Olvastam a Magyar Fórum akkori számát, benne Csurka elemzését: Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán”. Amikor a benne lévő mondatokat idéztem környezetemben, nem kevesen úgy néztek rám, mint egy eszelősre. Tekintetükből kiolvasni véltem, amit magukban mondtak: „Te is csak egy csurkista szélsőséges vagy!” Megpróbáltam, naiv idealistaként, érvelni, vitatkozni velük, de nem lehetett. Persze akadtak közöttük azért olyanok is, akik később belátták, „Csurkának szinte mindenben igaza volt és van”.

Most itt van hát a Magyar Fórum írása. Idemásolom:

„Az Intrepress Magazint nehéz antiszemitizmussal, esetleg szélsőjobboldali elfogultsággal vádolni. A 36. éve megjelenő havilap mostani számában, Borvendég Zsuzsanna tollából rendkívül érdekes írás látott napvilágot. A Gazdasági lobbik a Kádár-rendszerben, Pénzmosás Ausztriában című írásban a következőkről szerezhetünk tudomást.

A magyar katonai felderítés a hetvenes években vállalatokat hozott létre Nyugaton. A cégek a hírhedt és lapunkban is többször bemutatott bécsi CW banknál vezették számláikat, de a valós pénzügyi tevékenység a bécsi Winter Banknál zajlott. A Winter Bank jelentős tulajdonosa a magyar-zsidó származású Simon Moskovics volt, aki a keleti blokk állami bankjai és a nyugati bankok közötti üzletekre specializálódott.

1973-ban tehát ennél a banknál helyezték el a katonai felderítés pénzeit. E pénzeket többek között a katonai felderítés embere kezelte, akinek a cégiratok alapján elvileg nem is volt jogosultsága a számlák felett rendelkezni, és akit nem sokkal korábban azért utasítottak ki Libanonból, mert izraeli körökkel működött együtt.

A nyolcvanas évek belügyi jelentéseiből kiderül, hogy ekkor már magyar kereskedők és üzletkötők is a Winter Banknál helyezik el a kisíbolt pénzeiket, sőt a Winter Bank végzi a hazai ellenzék finanszírozását is. Simon Moskovics és a bank egyes alkalmazottai hazánkkal kapcsolatos tevékenységük során szorosan együttműködtek Izraellel és különböző zsidó szervezetekkel. Ezek a szervezetek 1984-ben a deportálások negyvenedik évfordulója kapcsán Holokauszt-megemlékezés szervezése ürügyén utaztak egyre gyakrabban Magyarországra. A rendezvény fővédnöke Menáhém Begin izraeli miniszterelnök volt.

A jelentésekből kitűnik, hogy Moskovicsék már 1983-ban pontosan tudták előre, hogy Magyarország milyen pénzügyi intézkedéseket szándékozik tenni, hiszen Fekete János, akkori MNB alelnök pénzét is Moskovics kezelte. A jelentések szerint a Winter Bank alkalmazottja arról számolt be, hogy jelentősebb összegeket akarnak küldeni Rajk Lászlónak, Kertész Róbertnek és egy bizonyos Iván nevű személynek, majd „megbízható zsidó fiúk” iránt érdeklődött, akik összekötőként szóba jöhetnek.

Talán ennyi is elég az alapos és jól megírt cikkből, hogy indokoljuk a címet. Csurka István erről beszélt. Hogy a magyar ellenzék egy jelentős része, majd később a kormánypártok izraeli és magyarországi zsidó körök kezében vannak, akik együttműködve a nómenklatúra egyes szereplőivel már a nyolcvanas évektől tudatosan készítették elő a rendszerváltozást. Majd utána – erről Borvendég cikke ugyan nem szól – de lényegében lerabolták az országot és megakadályozták, hogy 1990 után Magyarország kiaknázza lehetőségeit, és eltiportak, szétbomlasztottak, tönkretettek minden értelmes nemzeti érdeket szolgáló kezdeményezést.
És mielőtt valakik nekiesnének Borvendég kutatásainak, rögzítsük: Borvendég ugyanúgy nem általában a zsidókról írja cikkét, mint ahogy sem Csurka István, sem a Magyar Fórum nem általában ír a zsidókról.”

Igen, ebben az írásban úgyszólván minden benne van. Nem sokat lehetne hozzátenni. Illetve mégis. Nem kétséges tehát, kik is kiáltottak Csurkára „feszítsd meg!”-et már 1992-ben. A régi-új nomenklatúra velejéig kozmopolita képviselői. Akik már akkor is nagyon jól tudták, hogy ha kiderül, éspedig minél szélesebb körben, kik ők, mit képviselnek, és miként, vagyis ha lelepleződnek, vége nemcsak nimbuszuknak, de akár létüknek is. Oda kerülnek, ahová valók. De még hozzáteszek azért valamit Csorja Gergely írásához. Egy idézetet. Íme:

„Csak nézzen szét excellenciád, hová vittük pár év alatt a közerkölcsöt. Író és művész fut, fárad, éjjelez, s Szilveszter estéjén nem marad fillérje, mit újév napon koldusnak adjon. A közhivatalnok teng, nyomorog, nélkülöz, özvegye mégis kéregetni jár, a földbirtokos kétezer holdból nem képes családját ellátni, s az igavonó nép éjt napot eggyé tesz, mégsem lakik jól egész év hosszában. Minden munkásosztály sínylik s érzi a pénz szűkét, és csak a korhely uzsorás viheti véghez, hogy hatezer forint kamatjából a fővárosban keresetág nélkül, kényelemmel éljen s négy év alatt mégis tizenkétezer pengő tőkét tegyen félre. II. Endre korában nem sanyargatták jobban excellenciátok őseit őseink. Pedig, ha az üzéreket kútfejökre visszavisszük, s kit-kit helyére sorozunk, nem több, mint ötszáz család zsarolja Magyarhont. Ennek van alárendelve 14 millió ember sorsa, jövője, erkölcse. Ennek adózik az ország hallatlanabb kulcs szerint, mint valaha a legzsarolóbb hódítónak… Mindez tagadhatatlan tény, s mindez közönyösen foly, mintha úgy kellene folynia.”

Nos, egy uzsorás, Lőbl Simon mondja ezt egy főispánnak, Szalárdy Györgynek Kuthy Lajos 1847-ben megjelent regényében, a „Hazai rejtelmek”-ben. Magyarul ötszáz család vágja zsebre Magyarországot. No comment…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info