Erdő Péter (más volt a vezetékneve hajdan, de ezt inkább most hagyjuk) elment megint egy tál lencséért a rabbihoz. Nem kért hozzá disznófalatot, nem is kapott. Ám ezúttal lencsét sem. Tányérja üres maradt.
„Európa megmentése jegyében ült le Erdő Péter katolikus érsek-bíboros és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija beszélgetni egymással a Párbeszéd Házában.” – olvasom a Mandiner.hu-n a friss hírt. A könyökömön jön ki, dohogok magamban, mit fog mondani Erdő.
Erdő kijelentette, hogy a zsidóság és a kereszténység „tulajdonképpen nem is külön vallás”, mert „ugyan több a különbség közöttük, mint például ami a keresztény felekezetek között megfigyelhető; de a kapocs, amely összeköti őket, a testvéri kapocshoz hasonlítható leginkább.”
Tényleg nem tudom, Erdő hova járt inkább egykor, hittanra vagy Talmud-oktatásra, de attól tartok, inkább az utóbbira, még ha netán titokban is. E kijelentése istenkáromlás, blaszfémia ugyanis a javából. A zsidóság és a kereszténység célja, útja Krisztus zsidók általi keresztre feszítésével elvált egymástól. Ha a zsidóság Krisztust elfogadná Isten Fiának, más lenne a helyzet. No de hol vagyunk ettől! E kijelentésével magát Krisztust tagadta meg Erdő.
Bármennyire is megütközik rajta az ember, nálánál ezerszer bölcsebb volt ezúttal Köves rabbi. Bár mondott zöldséget ő is (csak egy belőlük: „Európa és a világ helyzete különben is nagyon jó, ilyen jó helyzetben talán még soha nem volt”), de igazat is. Nevezetesen nem értett egyet Erdő fentebbi kijelentésével
„Ami megvalósul, az valójában annyi, hogy a kereszténység folyamatosan reflektál az idősebb testvérre, a zsidó vallás azonban igen ritkán teszi ugyanezt a kereszténységgel. És ha mégis reflektálna, akkor sem mindig pozitívan”. Ezért helytelen úgy tenni, mintha ez egy kölcsönös párbeszéd lenne”.
Remélhetően messze nem vagyok egyedül azzal, hogy most Kövessel értek egyet. A kereszténység a judaizmus szemében egy téves vallás. Más a zsidósággal való polgári türelem, és más a két fél közötti hitbeli (dogmatikai) kontaktus. Ez utóbbi tehát lehetetlen, amint hát Köves ezúttal világosan kimondta. Szóval se egy tál lencse, se egy disznófalat. Erdő tányérja üres maradt.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
