Az Úr Jézus Krisztus anyja, a boldogságos és szeplőtelen Szűz Mária volt földünk első kereszténye. Ő hazánknak nemcsak patrónája, hanem örökös királynője is. Szent István király Neki ajánlotta fel Magyarországot. Ő minden édesanya legfőbb példaképe.
Szent Germán (Krisztus után 730-ban) Szűz Máriát a „kegyelem közvetítőjének” nevezi, vagyis mindenki csak Őáltala, mint Istenanya által részesül a megváltás kegyelmében („nemo redemptus nisi per Matrem Dei”). Damaszkuszi Szent János pedig azt írja, hogy a Krisztus által minekünk juttatott javakat Neki köszönhetjük. Vagy Nagy Szent Albert Krisztus társnőjének, leghűbb szolgálójának tekinti. Sőt a legnagyobb teológiai tekintély, a „Doctor Angelicus”, Aquinói Szent Tamás tanítása szerint a Boldogságos Szűz az egész emberiség nevében adta beleegyezését az Ige megtestesüléséhez, a Második Isteni Személy, Jézus Krisztus megszületéséhez.
Vagyis már keresztény hitünknek az ókeresztény öt évszázad utáni legdicsőségesebb kora, a középkor, benne az áteredő bűntől teljes, így érettünk a mennyben legtöbbet közbenjáró Örök Anya alakját szemlélte. Az Anyák Anyját. „Per Mariam ad Jesum”. „Mária által Jézushoz.” Ez minden igaz keresztény katolikus hite a kezdetektől fogva.
Ám mindmáig legteljesebben talán Monforti Grignon Szent Lajos Mária foglalta egybe mindazt, amit a tökéletes Mária-tiszteletről tudhatunk. Nem imádat (az csak a Szentháromságnak jár ki)!, ámde a legtökéletesebb tisztelet minden szent és boldog sorából Őt illeti. Így fogalmaz Monforti Grignon :
„Végezzük minden cselekedetünket Szűz Máriával, vagyis minden cselekvésünkben úgy tekintsük Őt, mint minden erény és tökéletesség példaképét, amint a Szentlélek teremtményben alkothatott, hogy gyenge erőinkhez mérten követhessük Őt. Minden cselekedetünknél gondoljuk meg, hogyan végezte azt Szűz Mária, vagy hogyan végezné helyünkben. Ezért fontolóra kell vennünk nagy erényeit, melyeket földi életében gyakorolt, főleg. a) élő hitét; habozás nélkül hitt az angyal szavának, és hitt hűséges kitartással egészen a kereszt tövéig a Kálvárián; b) mélységes alázatosságát; elrejtőzött, hallgatott, mindenkinek alávetette magát és mindig az utolsó helyet választotta; c) egészen isteni tisztaságát; Hozzá hasonló sohasem volt és sohasem lesz az ég alatt; végül a többi erényét is.
Ismétlem, ne feledjük, hogy Szűz Mária Istennek egyetlen formája, melyben kevés fáradsággal és rövid időn belül kialakulnak Isten képmásai. A lélek, mely ezt a Formát megtalálta és abban elmerült, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba, Akinek ez a Forma hű képmása.”
(B. Grignon Lajos Mária. A tökéletes Mária-tisztelet. A magyar fordítást előszóval és imákkal ellátta és közrebocsátja: Csávossy Elemér SJ. Rákospalota, 1939. 222-223. old.)
Sőt mást is mond Monforti Grignon. Szűz Mária egyenesen korlátlan királynő Isten országában (u. ott, 39.old.):
„Szűz Mária a mennyben parancsol az angyaloknak és üdvözülteknek. Mélységes alázatossága jutalmául Isten megadta Neki a teljhatalmat és megbízatást, hogy az üres trónusokat, melyekről a lázadó angyalok kevélységük miatt lebuktak, szentekkel töltse be. Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha tetszik, ha nem, meghajoljon az alázatos Szűz Mária parancsai előtt, Kit az ég és föld uralkodónőjévé, seregei parancsnokává, kegyelmei kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává, az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett.”
Nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy Szűz Mária nem egy közönséges földi halandó, hanem az örök Atya minden gyermekének Anyja (u. ott, 39-40. old.):
„Az Atyaisten a világ végéig Száz Mária által akar gyermekeket nemzeni és így szól hozzá: „Lakozzál Jákobban”, vagyis végy maradandó lakást gyermekeimben és választottaimban, akiknek előképe Jákob.
Valamint a természetes és testi származásban van atya és anya, úgy a természetfeletti és szellemi nemzésben is van egy anya, tudniillik Száz Mária. Isten minden igazi gyermekének és kiválasztottjának Isten az atyja és Szűz Mária az édesanyja, és akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten nem is atyja. Ezért a tévtanítóknak, az Egyháztól elszakadtaknak stb., akik a legszentebb Szűz iránt gyűlöletet, megvetést és közönyösséget táplálnak magukban, Isten nem atyjuk, ha dicsekszenek is ezzel, mert Száz Mária nem anyjuk.
A legcsalhatatlanabb és legkétségtelenebb ismertetőjel, amely az eretneket, a tévtanítót az igaz katolikustól megkülönbözteti, az, hogy előbbi a Boldogságos Szűz iránt csak kicsinylést vagy közönyösséget tanúsít, amennyiben szóval és példával nyíltan és titokban, sokszor szép ürügyek alatt igyekszik az Ő szeretetét és tiszteletét kisebbíteni. Ő, az Atyaisten nem mondta Szűz Máriának, hogy ezekben lakozzék, ezek nem Jákob gyermekei!2
Mindebből pedig következik, hogy Szűz Mária tisztelete nélkülözhetetlen az örök üdvösség elnyerésére (u. ott, 45-48. old.):
„Abból a tényből, hogy Istennek szüksége van a Boldogságos Szűzre, mégpedig, mivel Istentől akart, azért föltevésszerűnek nevezett szükségességgel: ebből azt kell következtetnünk, hogy az embereknek örök céljuk elérésére még sokkal inkább szükségük van Szűz Máriára. Ezért Szűz Mária tiszteletét nem szabad más szentek tiszteletével egy sorba állítanunk, mintha nem is szükséges, hanem csupán tetszés szerinti dolog lenne.
A tudós és jámbor Suarez a Jézus Társaságból, a magasan művelt és jámbor Justus Liposius, löweni doktor és többen mások, a szentatyák, mint például Szent Ágoston, konstantinápolyi Szent Germán, Damaskusi Szent János, Szent Anzelm, Szent Bernát, Szent Bernardin, Szent Tamás és Szent Bonaventura tanítására támaszkodva, megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a Boldogságos Szűz tisztelete szükséges az üdvösségre és hogy csalhatatlan (vagyis erkölcsileg biztos) jele az elvetettségnek, amint maga Ökolampadius és több más eretnek is bizonyítja, ha valaki Szűz Mária iránt nem tanúsít tiszteletet és szeretetet; és hogy ellenkezőleg, az Ő tökéletes és igazi tisztelete csalhatatlan jele a kiválasztottságnak.
Az ó- és újszövetség előképei és mondásai bizonyítják a mondottakat; a szentek tanítása és példája megerősíti, az értelem és tapasztalat tanítja és igazolja, sőt az igazság ereje magát az ördögöt és híveit is gyakran arra kényszerítette, hogy ezt a tant, akaratuk ellenére is elismerjék. A szentatyák és egyháztanítók mondásaiból sokat összegyűjtöttem ennek a tannak bizonyítására, de rövidség kedvéért csak egyet akarok belőlük idézni: „A te áhítatos tiszteleted, ó Szűz Mária, az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.”
Felhozhatnék itt több eseményt a történelemből, melyek ugyanezt bizonyítják: többek között: a) Szent Ferenc krónikájából. Ez a szent egyik elragadtatásában létrát látott, mely az égig ért. Fent a létra végénél a Boldogságos Szűz állott és ebből látta Szent Ferenc, hogy Általa kell a Mennyországba emelkednünk.b) Szent Domonkos krónikáiból. Carcassone közelében, ahol ez a szent a rózsafüzért hirdette, egy szerencsétlen tévtanító lelkét tizenötezer démon tartotta fogva. Az Istenanya parancsára kénytelenek voltak saját megszégyenülésükre, a Mennyország Királynőjének dicsőségét megvallani, éspedig oly erővel és oly világosan és hangosan, hogy ennek az egészen biztos ténynek az elbeszélését és a dicséretet, melyet az ördög akarata ellenére a Boldogságos Szűz tiszteletéről mondott, nem olvashatjuk örömkönnyek nélkül, ha csak kissé tiszteljük is a Boldogságos Szüzet.”
Kimondhatatlan gyönyörűség minden nemzetnek, de főleg a mienknek, a magyarnak, hogy legfőbb pártfogónk az Anyák anyja, Szűz Mária. Adja Ő, a Kegyelmek Anyja, hogy mindig erre gondoljunk, éspedig ne csak május elsején!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
