A testvér különös, felettébb furcsa jelenségre figyelt fel fészbúkos profilján. Örökös idealistaként azt hitte, ha valakit meghív előadására, akkor az igennel vagy nemmel fog válaszolni arra, hogy részt vesz-e majd rajta.

El is készítette – kellő időben – az „eseménymegosztás”-t, hetekkel a jelzett előadás előtt. Több mint négyszáz barátot, ismerőst hívott meg. Gondolta, ha csak húszan eljönnek, már megérte e műveletet elvégeznie. Aztán rövidesen azt látta, hogy az „ott lesz” menüpontban tizenketten jelezték részvételüket, ellenben a „talán” menüpontban huszonketten.

Az előadásra végül is a „talán” kategóriába önmagukat sorolók közül egy valaki jött el, az „ott lesz” kategóriába tartozók közül pedig ketten. El is tűnődött. Ennyit ér az adott szó? Mi az, hogy „talán”? És az a tíz, aki azt ígérte, hogy „ott lesz”, miért nem volt ott?

Rögvest eszébe is jutott Wass Albert, aki egy helyen arról írt, hogy ha valakinek megígérjük, találkozunk vele, akkor az bizony becsületszó terhe alatt kötelez. Nincs kibúvó. Nincs talán. Felmentés csak egy baleset, egy hirtelen jött súlyos betegség vagy maga a halál lehet.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info