Több busznyi magyar indult Erdélybe, hogy a székelyekkel együtt fejezze ki és erősítse azt a vágyat, hogy több száz kilométerre a csonka hazától az egy tömbben élő székelység autonómiát akar. A határon a szokásos macska-egér pozíciók zajlottak, a román határon kérdezték, hova mennek, a magyarok válaszoltak, hogy ide csak Körösfőre, noha mindenki tudta, hogy az úti cél Marosvásárhely, a székely szabadság napja. Elég szomorú, hogy ez a magyarság szempontjából meghatározó esemény nem kap megfelelő publicitást, a Magyarországot uraló liberális és ultraliberális portálok, honlapok el vannak foglalva az européer kérdésekkel és a Kárpátkanyarban élő ősnép utolsó erejével csak harcol, küzd és megpróbál ember maradni az embertelenségben.
Helyszínen tartózkodó tudósítónk szerint nagyjából ötezer ember, székely és magyar gyűlt össze Marosvásárhelyen, hogy tüntessen a székely autonómiáért. Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követeli a székely szabadság napja alkalmából szervezett marosvásárhelyi tüntetés kiáltványa, melyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke olvasott fel csütörtökön a székely vértanúk emlékműve előtt.
A közfelkiáltással elfogadott kiáltványban a tüntetés résztvevői követelték, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja. Kezdeményezték, hogy a román kormány folytasson párbeszédet Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Azt is követelték, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben Románia és Magyarország alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét.
Időközben a székelyek és a magyarok körében elterjedt, hogy a hatalom nem engedélyezi a vonulásos tüntetést. Mindenki várakozó álláspontra helyezkedett a kérdésben. Vélelmezhető, hogy az oláh megszállók játszanak a székelyek türelmével és a puskaporos hangulatban elég egy szikra, hogy Marosvásárhelyen megismétlődjön a 20 évvel ezelőtti pogrom. (Végül mégis elindulhatott a tüntető tömeg. (A szerk.))
Annyi az utóbbi időben a szúrás, az ellehetetlenítés, mintha a székelyek türelmével játszanának, hogy aztán kirobbanjon valami és legyen a román hatalomnak miért beavatkoznia.
A román vezetés most, hogy teljesen Amerika utcájába került, úgy hiszi, hogy a Nagy Testvér nem fogja szigorúan számon kérni a székelyeknek meg nem adott engedményeket és cseppet sem törődik azzal, hogy amikor Erdélyt leszakították Magyarországról, a legteljesebb autonómiát közvetítettek a teljes bizonytalanságban élő emberek felé. Most tehát a várakozás ideje van, s majd eldől, hogy ebből mi lesz.
A teret, ahol az ünnepség zajlik, elborították a klasszikus székely szimbólumokkal díszített zászlóhegyek, a székelység tényleg felkészült arra, hogy lépésről lépésre, nem agresszívan, hanem határozott méltósággal követelje magának azt a jussot, amely már csak azért is megilleti, mert az ő felmenőinek a sírja megtalálható a temetőben, ahol a román betelepítettek semmi kapcsolattal nem rendelkeznek az ott nyugvó ősök felé. Mi lesz itt, mi lesz ebből? Meddig lehet tartani az emberáradatot és megmagyarázni, hogy békesség, a rendbontók eltávolítása és a huligán elemek megfékezése teszi meghitté és fenségessé az ünnepet? Meddig? Meddig fojtja el magában a jogos tiltakozást a székely ifjú, és meddig szorítja ökölbe kezét az agg? Nyilvánvaló, hogy a román fél provokálni akar, de most mégis az a döntő, hogy ne üljenek fel a provokációnak, hiszen a hatalom csak arra vár, hogy vérbe fojtsa az ünnepet. A székely szabadság napjának méltóságteljesnek kell lennie, mert így ad pofont a 80 éve rátört román hatalomnak.
A transzparensek között felbukkannak olyanok is, amelyek a HVIM-es két hazafinak, koncepciós eljárásban bebörtönzött Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak követelnek szabadságot. Letartóztatásukkal kezdődött meg az átfogó román hadművelet a székelység ellen, hogy a társadalom szinte minden rétegéből létrejött szerveződéseket csírájában is elfojtsák.
Ha kell korrupcióval vádolják a székely vezetőket, míg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom “természetesen” terrorcselekmény miatt kerül a szemellenzős román lapok célkeresztjébe. Egy a fontos, hogy elnémítsák azokat a hangokat, amelyek önrendelkezést, megmaradást és az ősi lakhelyen való továbbélést követelik.
Magyarországról a Jobbik biztosan képviselteti magát a marosvásárhelyi rendezvényen, Novák Előd Facebbok-oldalán közölte, hogy útban van Marosvásárhely felé. Mint ismeretes, a nemzetpolitikáért felelős jobbikos alelnököt, Szávay Istvánt kitiltották Romániából, és Novák vette fel a Szávay kezéből kicsavart zászlót.
Magyarországról az LMP is ott púposkodik a rendezvényen és vérlázító módon a Facebook-borítóképét is aktualizálta úgy, hogy azon most a székely és a tibeti zászló látható, hiszen ma van az 1959-es tibeti felkelés évfordulója. Halkan megkérdezzük, mi köze van Tibetnek a székelységhez, és az ottani eseményeket lehet-e kapcsolni a székelység szempontjából meghatározó naphoz? Üzenjük az LMP-nek: nyalja a tibetiek seggét fényesre, ha akarja, de ne merészelje egy lapon említeni a székelység és Tibet felkelését.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az elmúlt negyedszázad “önfeladó” politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait. “Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk, és felemeljük érte szavunkat, egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket” – jelentette ki Tőkés László. Az EMNT elnöke hozzátette: nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk. Tőkés László a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és egy román-magyar kerekasztal összehívását sürgette.
Számos külföldi szónok áll ki a székely autonómia mellett. Magyarországról a fideszes Szabolcs Attila honatya is tiszteletét tette. Az Erdélyi Magyar Ifjakat Szőcs Péter képviselte.
Helyszíni tudósítónk jelentése szerint a tömeg Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét durván kifütyülte és leárulózta. Az elnök beszédét alig lehetett érteni. Fúj, propagandát nem kérünk – harsogta a tömeg és felszólította a pártelnököt, hogy hordja el magát.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szívélyesebb fogadtatást kapott. El kell a székelyeknek dönteni, korrupciót akarnak vagy autonómiát – fogalmazott.
A Himnusz és a Székely himnusz után koszorúzásokkal fejeződött be a rendezvény. A Jobbik nevében Novák Előd Jobbik-alelnök helyezte el a megemlékezés virágait a székely vértanúk emlékművénél.
17 óra után 9 perccel nótázva haladt a menet, hogy a korábban elfogadott petíciót átadja a prefektusnak. Nótázva menetelő tömeg néha skandálásba váltott: “Autonómiát!” A kereszteződésekben készenlétben álló, nagy erőkkel kivonult román rendőröknek pedig ezt kiabálták: “Itthon vagyunk!”
18 órára a menet elérte a prefektúrát. Zengett a Kossuth-nóta.
A főtéren a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és az SZNT több képviselője átadta a korábban közfelkiáltással elfogadott petíciót a kormány megyei megbízottjának, majd erről hangosbemondón is beszámoltak a megmozdulás résztvevőinek.
A tüntetők mintegy félóra múlva kisebb csoportokban elhagyták Marosvásárhely főterét.
G. Kirkovits István, G. Németh Éva, Varga Moncsi – Hunhír.info