Találtam egy cikket a 444.hu oldalán. Naná, hogy ott. Egy Facebook-eseményt reklámoznak éppen, amiben két anyuka szülősztrájkot szervez. A kormány közoktatás-politikája, az általuk uszítónak és propagandának nevezett kommunikáció ellen. Csak úgy, a szombati, pedagógustüntetésnek csúfolt balliberális kerekasztal margójára.
A szöveg célirányos, elsősorban a tanárok megsegítésére hív fel, szóval egy kis seggnyalás is van a dologban, hátha a csemete jobban fekszik majd a suliban. Mondjuk ezt a fajta szülői magatartást ismerjük jól. Sok hasonló, önmegvalósító anyuka telepszik rá a szülői értekezletekre, és teszi azokat elviselhetetlen, órákig tartó szófosás-estékké. És csak reméljük, hogy anyuka kicsinyének sulija nem olyan megátalkodott, ahol a tanárok pontosan látták és látják, a tüntetés nem róluk szólt. Nem olyan megátalkodottak, hogy el sem mentek emiatt tüntetni egyet a zuhogó esőben. Sőt, még csak nem is olyan suliba jár a csemete, ahol netán meg is kérték a pedagógusokat, ugyan, hagyják már iskola falain kívül nézeteiket, ezzel együtt pedig a ballib megmozdulás könnyfacsaró, ám tanárokhoz és közoktatáshoz csak minimális részben köthető emlékeit se osszák meg neveltjeikkel.
Én pedig, ha baj, ha nem baj, a gyerekemet úgy elzavarom a suliba február 29-én is, hogy ihaj. Merthogy ez a dolga a büdös kölykinek. Ha én ugyanis kitalálom, hogy pénteken sztrájkolni fogok, és nem megyek be a munkahelyemre, mert így demonstrálok a szegény, leterhelt, igénytelen szinglik után rogyásig ganézó takarítónők mellett a női vécé mocskában, hát jó eséllyel úgy kivágnak, mint macskát szarni. Még akkor is, ha megindokolom, mennyire igazam van, vagy apám ad igazolást nekem.
És elzavarom a gyereket, mert nem vagyok hajlandó már most arra tanítani, hogy szabályszegéssel és hazudozásokkal vívja ki magának a jogokat, és nem akarom azt tanítani neki, a kötelezettségeket nem kötelező betartani. Nem akarom, hogy azt tanulja, nem kell a kommunikáció, nem kell a dolgokat megbeszélni, elég egy jó nagyot balhézni. És nem akarom, hogy azt tanulja, mindenki más dolgába értőn bele kell pofáznia, még akkor is, ha köze sincs, vagy nem is ért hozzá. És én is szépen elbattyogok dolgozni, mert a tanárok jogos követelései miatti kiállás nem a kölyök lógásával és az én egyszemélyes sztrájkommal, hanem párbeszéddel fog megoldódni. Mert a gyerekem azt tanulja meg, hogy a másokért való kiállás nem a közös balhékkal és bulikkal kezdődik és ér véget.
A háromnapos szülői igazolás lehetőségét pedig megtartom olyan fontosabb alkalmakra, mint családi esemény (keresztelő, temetés, halaszthatatlan rokonlátogatás, családi hétvége meghosszabbítása, stb.), vagy ha a gyerek olyan fáradt, hogy majd kiesik a gatyájából. Na, ilyenkor otthon maradhat egy napot, és alhat rogyásig. Mert ezek sokkal fontosabbak az ő élete, jövője, érzelmi és testi fejlődése szempontjából, mint anyuka megfelelési kényszeres hisztije miatt lógni egy napot.
A felhívás így szól:
„Kedves Szülők!
Mi lenne, ha mi szülők is segítenénk a tanárokat, és egyértelműen jeleznénk a Tisztelt Kormányzat felé, hogy valódi és eredményes változást szeretnénk az oktatásban, nem csak a szokásos látszatintézkedéseket és uszító propagandát.
Sztrájkoljunk mi is! Ne engedd a gyerekedet 2016. FEBRUÁR 29-ÉN iskolába! Három nap hiányzást igazolhat a szülő, legyen ez az első figyelmeztetés! Fogjunk össze, így a gyerekek felügyelete is megoldható aznapra és láthatóvá válik az is, hogy MI, szülők szeretnénk-e a változást!
Oszd meg a bejegyzést, hogy minél többen csatlakozzanak!
Ui.: nem érdekelnek a lehúzó megjegyzések, a gyerekem jövője, boldogulása érdekel!”
Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info
Varga Moncsi – Hunhír.info
