Vekerdy Tamás neve bizonyára nem ismeretlen olvasóink előtt. Keresve sem lehetne nálánál liberálisabb pszichológust találni hazánkban. Esküdt ellensége a hagyományos porosz tanításnak s nevelésnek. Ha rajta múlna, mezítlábas barlanglakók lennénk ma is.
Ő képviseli leghatározottabban nálunk évtizedek óta a liberális oktatás- és nevelésfelfogást. Eszerint a gyermek ab ovo jó, kár „felsőbb” hatalommal irányítani nevelésüket, oktatásukat. Nem kellenek komplex ismeretek az elemi, általános iskolákban, sőt végső soron a középiskolákban sem. A gyerkőc csak hadd „élje ki magát” szabadon. Mindennemű ideológiai ismeretátadás károsan befolyásolja a gyermek személyiségét, a fegyelmezés, a szigor pedig tekintélyelvűvé, „autoriterré” teszi.
Persze ez önellentmondás, hiszen a liberalizmus semmivel sem kevésbé autoriter jellegű, mint a konzervativizmus – sőt. Blöff ez, éppúgy, mint a „világnézeti semlegesség”, hiszen aki azt mondja önmagáról, hogy ő „világnézetileg semleges”, akkor neki a „világnézeti semlegesség” a világnézete. Derék liberálisaink azonban hol nyíltan, hol burkoltan úgy tesznek, mintha nekik nem volnának határozott elveik, vagy ha úgy tetszik, „dogmáik”. Pedig hát vannak.
No de lássuk Vekerdy legújabb „észosztását”! A Magyar Nemzet hétvégi magazinjában így nyilatkozott:
„Egy elsős kisgyereknek 2-3 órát kellene az iskolában lennie. Házi feladatra még nincs szüksége, ha mégis muszáj, akkor maximum húsz percet kellene ilyesmivel töltenie. Rengeteg mozgásra viszont van! Nem tornaórára! Fogócska, bújócska, labdajáték, tehát szabad mozgások válnak a javukra úgy ortopédiailag, mint pszichológiailag. Erről fogalma sincs annak, aki bevezeti a mindennapos testnevelést, minden feltétel nélkül. Ezek a kisgyerekek ma nem 2-3 órát vannak az iskolában, hanem 6-8, ki tudja, hány órát.”
Mondhatnók, fából vaskarika ez. Ugyan miért ne lenne szüksége már ekkor is a gyerkőcnek a házi feladatara, aminek elkészítésével írás- és gondolatformáló készségét csak fejleszteni tudja, ráadásul a rendszeres kötelességteljesítés elemi erkölcsi követelményét is elsajátítja?
Vekerdy vesszőparipája, mint úgyszólván minden – pláne angolszász – liberális utópistának az autoriter, a tekintélyelvű állammal, oktatással, neveléssel való szembeszállás. Számára az oázist a demokrácia jelenti. Amint írja, az autoriter államokkal szemben „a demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre.”
Minden önmagára valamit is adó szülő, nevelő tudja, hogy a még csupán nyiladozó értelmű gyermeket igenis formálni kell, fejleszteni képességeit, konkrét ismeretekkel szellemét kiteljesíteni, nem pedig hagyni, hadd legyen belőle az, amivé ő maga akar válni. Lehet ugyan, hogy valakit az irodalom, a nyelv jobban érdekel, mint a matematika vagy fizika, de az általános műveltséghez ennek bizonyos szinten elsajátított ismeretei is szükségesek azért számára – akkor is, ha netán ezt még nem is látja be maga. Ezt hívjuk ugyebár úgy, hogy „általános műveltség”. Kérdés, hogy ezek mellőzése miért válna a tanulók javára, és ráadásul elősegítené-e vajon sajátos képességeik kibontakoztatását?
„Nem mindegy, hogy legyél, aki vagy, illetve legyél, akivé én akarlak tenni. Itthon ma nem állampolgárokat akarnak nevelni, hanem alattvalókat, és ez döntő különbség.” – állítja Vekerdy. De mégis mire fel? Innen más csak egy paraszthajszál a „bukásmentes iskola” illúziója, aminek szintén Vekerdy az egyik legfőbb szószólója honunkban.
Mindenesetre Vekerdy, hiába is erőlködik, liberális utópiáival nem annyira híveket, mint ellenségeket szerez, hiszen egyre nyilvánvalóbbá kezd válni szélesebb körökben, hová is vezet a „kreativitás”, „képességfejlesztés” hangzatos jelszavai mögött megbúvó „világnézeti semlegesség”.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info