“Tessék elképzelni, hogy sokszor egyes egyedül rendezi a gazdaságot, mert a szülei hol betegeskednek, hol nem tiszta a fejük. Szóval nem szeretném, hogy kitudódjon, mert tetszik tudni, falubeliek vagyunk, de azt beszélik, hogy nem csak az édesapja iszik”.

anár úr, én nem akarom védeni Leventét, mert nem vagyok se az apja, se az édesanyja, de azért neki se könnyű, s le merem fogadni, hogy közülünk senki sem tenné meg azt, amit ő megtesz. Hajnalban jókor felkel, és mire ideér az iskolába, már el van fáradva.

Tessék elképzelni, hogy sokszor egyes egyedül rendezi a gazdaságot, mert a szülei hol betegeskednek, hol nem tiszta a fejük. Szóval nem szeretném, hogy kitudódjon, mert tetszik tudni, falubeliek vagyunk, de azt beszélik, hogy nem csak az édesapja iszik.

Na, most tessék elgondolni, ott a két ló, ott vannak a tehenek, a kicsi malacok és a sok majorság. Azokat nem lehet igével tartani, azokat rendezni, etetni kell, mert abból él a család, mert falun nem úgy van, hogy hónap elején jön a fizetés, s azt beosztjuk.

Leviék családjának – tudomásom szerint – semmilyen állami jövedelme nincsen, mert a szülei sohase voltak állami alkalmazottak, hanem a kollektív gazdaságban húzták az igát, s miután azt felszámolták, nem volt mihez fogni, nem volt hova elhelyezkedni.

Na, most tessék elképzelni, hogy ez a család úgy él, hogy szinte alig lát pénzt, de azért adót fizet, öltözködik, s még enni is kell valamit, aztán a számlák is érkeznek minden hónapban, és azok kifizetésével egy napot se lehet késni, mert akkor rögtön büntetnek.

Tanár úr, én nem akarok beleszólni, én nem vagyok a titkárnője az osztálytársamnak, de azért sokszor nem érdemli meg, hogy a többi fiú csúfolkodjon vele, és az is lehet, hogy sokszor pont azért nem jön órára, mert szégyelli, hogy a többiek megszólják őt.

Tessék csak megfigyelni, hogy Levi legtöbbször kerüli a fiútársaságot, mert állandóan belekötnek, mert neki nincs olyan jó szerelése, nincsen vagány mobiltelefonja, és nem ismeri úgy a zenét és a divatot, mint ezek a városi gyerekek, akik ki vannak pihenve.

S igaz, hogy istállószaga van, ami engem is idegesít, és meg is kellene mondja neki a tanár úr, hogy valamit csináljon magával, mert ezzel a pajtaszagával megöli a medvét, s reggel, miután ellátja az állatokat, mosakodjon le, és ne abban a ruhában maradjon.

De azt se irigylem tőle, hogy amikor mi éppen a másik felünkre fordulunk, ő már kinn van az állatok között az istállóban, letakarítja az aljukat, megeteti őket, és szerintem a teheneket meg is feji hamarjában, mert a szülei annyira gyengék, hogy az katasztrófa.

A múlt hónapban például mind a kettő: az édesapja és az édesanyja is kórházban volt, s jó két hétig Levi egyes egyedül maradt a gazdasággal. Tudom, hogy sokat hiányzik, nagyon keveset tanul, de közülünk ki tudná megcsinálni azt, amit ő naponta megtesz.

Tanár úr, ismerje be, hogy még sokan vannak, akik gyakran hiányoznak az iskolából, s a tanulástól se lesz izomlázuk, s amellett egész nap nézik a televíziót, vagy verdesik a billentyűzetet valamelyik internet-klubban, és semmi értelmes dolgot nem tesznek.

Na, ezért tessék kicsit elnézőbb lenni ezzel a fiúval, mert ez a maga módján járogat a suliba, tanulgat, s legalább szerény, nem nagyképű, tud viselkedni, nem bölcsködik.

Ha látta volna, tanár úr, hogy milyen ügyesen tud lovagolni… Benne van a falu huszárcsapatában.

Csíki Sándor

Megjelenés előtt az Európai Időben

HunHír.Hu