Aki ismerős a hazai pszichológia világában, tudja, kicsoda Bagdy Emőke. Egy nemzeti és keresztény értékrendű, konzervatív gondolkodású pszichológus. Ahogyan illik. Most száz pszichológus kollégája elhatárolódott tőle, amiért egyetértését fejezte ki Kovács Ákos és Kövér László nemrég elhangzott kijelentésével.
Amint az Mno írja, nyílt levélben határolódott el Bagdy Emőkétől száz pszichológus, leszögezve, hogy „az egyénnek kell meghatároznia saját céljait a közösségen belül”.A pszichológus három évvel ezelőtt „Hogyan lehetnénk boldogabbak?” című könyvében így fogalmazott: „Az esélyegyenlőségi küzdelem is rossz vágányra fut, ha ez nem az általános, humán méltóságért, egyenértékűségért harcol, hanem a nő férfimércékért és -értékekért verseng. Mi is a nő fő feladata az életben, amire szervei fölkészülnek? Amint azt Carl Gustav Jung svájci lélekgyógyász elénk tárta, a befogadás és a gyermek kihordása. A nő nembeli beteljesülése az anyaság.”
A levélírók szerint továbbá normálisak a gender-ideológia tételei, viszont nem azok Kovács Ákosnak az Echo TV-n elhangzott szavai, illetve Kövér László nyilatkozata, sőt az utóbbi „egyszerre jelentette a politika magánéletünkbe való nyílt és erőteljes betolakodását, valamint egy politikus állásfoglalását egy tudományos diszciplínával szemben (gender studies)”.
Nem, nem az egyénnek kell meghatároznia nemisége általi helyét a közösségben, mert az a teremtéskor már adott és azon változtatnia nem lehet, és nincs is értelme. Az effajta szemlélet teljesen liberális utópia, a tizennyolcadik századi „felvilágosodás” torzszülött gyermeke. De hát ilyenek liberálisék. A normák számonkérése és számon kéretése szerintük „politikai” beleszólás „magánéletünkbe”, és hát persze „tudományos diszciplína” egy abnormális elmélet. (Ilyen „tudományos diszciplínának” tekintették és tekintik még ma is – ráadásul nem kevesen! – a marxizmust…)
Nos, az aláírók azonban úgy tűnik, homokba dugták a fejüket. Nem néznek, nem látnak, nem hallanak. Pedig vannak ám pszichológusok, és még csak nem is feltétlenül keresztények, konzervatívok, akik megerősítik mindazt, amit Bagdy Emőke, Kovács Ákos és Kövér László mondtak. Ám úgy látszik, őket sem olvassák.
„Van a feminista mozgalomnak egy félrecsúszási lehetősége. Az egyik ilyen félrecsúszás: a mozgalom eredetileg úgy indult, hogy legyenek azonos jogok, azonos bánásmódok, azonos társadalmi érvényesülési lehetőségek. Rendben van. De már lassan nem erről van szó, hanem arról, hogy ugyanolyannak kell lenni a nőnek, mint a férfinak. Nem azonos jogúnak, hanem ugyanolyannak! – holott nem ugyanolyan. Szóval ez egyfajta »elmaszkulinalizódást«, férfiasodási tendenciát mutat. Bizony, ez az ugyanolyanok vagyunk, ez hamis út. »Meggyilkolja« – véleményem szerint – a női karaktert, a női helyzeteket és a női reakciókat. És ugyanígy károsítja a férfias viselkedési normákat.
Én sok helyen megfordultam, a tudományos karrierem során akadémiai bizottságokban, ott mindig voltak tudós nők is. Nagyon imponálóak voltak, okosak, intelligensek, de hát ki számára voltak nők? Hát ezek elmaszkulinizálódtak, ez nyilvánvaló volt. Nyilvánvaló volt, hogy a legtudósabb nőtől adott alkalommal elviszi a férjét egy csodálkozó szemű pipi.
Rábámul a nagy emberre, elé borul. Ki tud ezzel megbirkózni női részről? A csodálkozó szemű pipi mindig győz rivalizációs helyzetekben. Ez az egyik dolog, amit érdemes megjegyezni, ettől csúszik el a feminizmus. Mert nem attól egyenjogú egy nő, hogy százkilós súlyokat emelget vagy bokszkesztyűvel ráver a másiknak a keblére. Valahogy viszolyog tőle az ember.”
Lehet, hogy az aláírók szívgörcsöt kapnak most, de felfedem, honnét idéztem: a nem éppen konzervatív értékrendű Popper Péter, Ranschburg Jenő, Baktay Miklós és Baktay Zelka által szerkesztett „Szegény nők, szegény férfiak” című tanulmánykötetből (2002). Vagy itt van a szintén nem teljesen konzervatív Ranschburg Jenő, akinek „Nők és férfiak” című könyvében (2011) ezt olvashatjuk:
„Egyes társadalompolitikai vagy éppen szakmai irányzatok megpróbálják elmosni a férfiak és a nők között meglevő különbségeket. Azt hangoztatják, hogy a nemek között (a szaporodásban betöltött eltérő feladatokon kívül) semmiféle különbség nincs, vagy ha van, ez kétségtelenül a társadalmi előítéletekből fakadó hibás szocializáció következménye. Ilyenkor – mint ez egy tisztességes középutashoz illik – megint csak berzenkedem, és azt hangoztatom: ennyire azért nem vagyunk egyformák.”
Nem bizony. De hát az efféle nyílt leveleket megírók mindig utópiákat kergetnek. Nem néznek, nem látnak, nem hallanak. Érzéketlenek a valóság iránt. Nőiség, anyaság, gyermek, nemzet? Avítt fogalmak szemükben. És elvárnák, hogy mindenki szemében azok legyenek. Csakhogy ez, hála Istennek, nem megy, éspedig egyre kevésbé.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
